Tokaj: világörökség

Neve: Tokaj borvidék- kultúrtáj

Időpont: 2002. jún.27. Budapesti kongresszus

A világörökség részének nyilvánítva Tokaj-hegyalja déli, délnyugati része, konkrétan: Tokaj, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Mád, Tállya, valamint Rátka és Mezőzombor csatlakozó része. Szórványként: Sárospatak, Rákóczi-pince , Sátoraljaújhely, Ungvár-pince és Tolcsva, bormuzeum pincéje.

Ütközőzóna: Tokaj-hegyalja többi, mind a 18 települése, mely Magyarországra esik. Az ütközőzónát a magterülettel azonos védelem illeti meg.

Tokaj-hegyalja fogalmát, területét jelenleg az 1997. évi CXXI. törvény határozza meg.

A világörökség részének nyilvánítva az alábbi indoklás szerint:

            Tokaj-hegyalja a világ első zárt borvidéke. Zárt, mert területét, településeit, termékét, kereskedelmi előírásait törvény szabályozta. VI. Károly német római császár, mint III. Károly magyar király 1737. évi törvénye a táj borának nevét Tokaji-ként írta elő. Csak ilyen feliratú, királyi címerrel ellátott hordókban forgalmazhatták. Ekkor nyerte el nevét is ebben a formában. /A következő zárt borvidék a portói, 1757-től.)

A területet a szakemberek a világ 5 legfontosabb borvidéke között tartják számon Burgundia, Bordeaux, Champagne is Porto társaságában. Itt a szőlőkultúra bizonyítottan 800 éves, feltételezetten több mint 1000 éves, vagyis a magyar honfoglalás korában jött létre. Csak az ókorból ismert szőlővidékek régebbiek.

            Gazdag földtörténeti örökségének köszönhetően kiváló talajok (pl Szántó-Tállya-Mád: andeziten, daciton kifejlődött törmeléklejtők, Tarcal, Tokaj térségében a vulkáni dacit sziklát lösz fedi, Erdőbénye-Tolcsva térségében riolit törmeléklejtők és riolittufa kőpor) alkotják a termőtájat.

            Éghajlata szárazföldi, az évek nagyobb részében vénasszonyok nyarával kibővült vegetációs időszakkal. Különleges termőhelyein a kitettség, páraviszonyok miatt sajátos mikroklímával, ezért e részeken történelmi dűlőkről beszélünk. Az éghajlati sajátosságok teszik lehetővé a botrytis-es nemes rothadást, vagyis aszúsodást, ezért az aszú és más nemes borok készítésének legfontosabb feltétele a nem minden évben bekövetkező folyamat. Ezáltal, valamint a sajátos kezelési módnak köszönhetően keletkezik az aszúbornak nevezett hungaricum.

            Tokaj-hegyalja a kaukázusi és római hagyományú szőlőművelés találkozási pontja.

            Ezer éven át a szőlőkultúra határozta meg az itt élők életét. Sajátos agrokultúra mellett ennek megfelelő határhasználat, tulajdonviszonyok, településtípus (oppidum submontanum), felszíni és földalatti építészet, tudományos és szépirodalom alakult ki. A társadalom bekapcsolódása a polgárosodás folyamatába erőteljes helyi reformáció, a nemzeti államért folyó küzdelmekben és a polgári reformkor helyi eseményeiben öltött testet. Ez a táj a polgári nemzettudat egyik bölcsője.

            Az interetnikus kapcsolatok áthatják a társadalom anyagi és szellemi szféráját. Sajátos népszokások alakultak ki.

Jelentősége: A változatos, szép táj, az 1000 éves emberi tevékenység látható eredményei, a táj és az ember szimbiózisának tetten érhető kulturális emlékei és termékei ritkán vannak egy zárt egységben úgy jelen, mint Tokaj-hegyalján. Ezért is tudta megteremteni ez a táj a boldogító nektárt.

            Mindez a művészetben és irodalomban is új értékeket teremtett. A szellem óriásai: Beethoven, Rossini, Liszt, Schubert, Goethe és még sokan mások alkotásaiban szerepel Tokaj és bora. Egyedülálló, hogy a nemzeti Himnusz is megénekli. Könyvtárnyi szakmai, történeti és szépirodalmi alkotás született itt, vagy a témával kapcsolatban.

Álljon itt nagy történelmi személyiségek véleménye, ha ki akarjuk fejezni  mit gondol a világ:

XIV. Lajos: “C’est le roi des vins et le vin des roi!”

III. Gyula pápa:
“Summum pontificem talia vina decent!”

XIV. Benedek pápa:
“Benedicta sic terra, guae te germinavit,
Benedicta mulier, gui te misit,
Benedictus ego, gui te bibi!”

-és még sokan mások nyilatkoztak elragadtatottan a tokaji borról, az aszúról. Mindez igazolni látszik, hogy a bor, a jó bor az istenek ajándéka. Sajátos helyzet ez, melyben a botrytis, a szőlő egyik ellensége itt segít, s a fagy szintén fokozza az aszú kiválóságát.

Történetének kiemelkedő időszaka a 16. század. Ennek első felében megváltozott a termelési technika, aminek legfontosabb mozzanata a harmadik kapálás alkalmazása volt. Ezt követte a kései szüretelés, vagyis az utóérés jelentőségének felismerése, a fürtválogatás (1561) megjelenése, a prés elterjedése. A század elején a tokaji vetélytársa lett a szerémi bornak, majd a Szerémség török általi elpusztítása (1521) után  egyeduralkodó a Kárpátoktól északra eső piacokon. Ez időben még a rómaiak tudománya határozta meg  a mezőgazdaság tennivalóit, a latin szerzőket követve született meg az aszúszőlő bor, ami  1571

körül már konkrét tényekhez köthető. Két társadalmi erő küzdött a termelés hasznáért: a paraszti réteg, melynek ereje a mezővárosi jogok biztosításáért folyó küzdelemben jelentkezett és a földesurak, akik az ország törvényei születésénél bábáskodtak.

A 16. század végén a Tokaji- hegy körüli városok összefogtak, rögzítették, majd 1610 körül újrafogalmazták törvényeiket.1613-ban megszülettek a „tállyaí törvények”, majd a Pentapolis (Kassa, Lőcse stb)városi szövetséggel együttműködve az 1641. évi Regulamentum. A földesurak1655-ben törvényt alkottak az aszúszemek kötelező kiszedetéséről, majd 1719-ben megszülettek a Zemplén vármegyei Statutumok. Végül az állami szabályozás III. Károly rendeleteiben, majd nevezetes 1737. évi törvényében lezárta a vidék egységfolyamatának és szabályozásának a kérdését. Mária Terézia korában végbement a klasszifikáció, vagyis a termőterületek osztályba sorolása (1765, 1772). Újabban a bortörvények szabályozták a borvidék életét (1893, 1908, 1924, 19361997).

             Kereskedelmi szempontból a 16-17. század háborús megpróbáltatásai fékezték a tevékenységet, majd következett az aranykorként emlegetett 18. század. Ez az aranykor azonban szűk időszakokra korlátozódott. Előbb a rossz termések évtizede, majd a század közepétől a francia, olasz és görög borok megjelenése, ugyanakkor a Habsburg birodalmi vámpolitika és más államok arra adott válaszai hatalmas visszaesést eredményeztek. Ezt követően a filoxera, a peronoszpóra, meg a lisztharmat is ellenfélként jelentkezett. A hatalmas erőfeszítéssel végrehajtott szőlőrekonstrukciót a trianoni béke eredményeként a piacok elvesztése, majd az 1929. évi fagykár követte. Hiába próbálkoztak új piacok keresésével, a történelem mindig közbeszólt. A szovjet korszak szinte kiesik a szerves fejlődésből, legalábbis a minőségi bortermelés szempontjából. A rendszerváltás időszakában együtt jelentkeznek a válság és a kilábalás jelenségei. A küzdelem folytatódik. A világ elrohant mellettünk, s mi most is, mint mindig a természet által biztosított csodálatos feltételek jelenlétében és az emberi alkotás erejében bizakodunk. (Tokaj, 2003. jan., Z. I.)