Tokaj titkai

            A Tokaji borvidéken a szőlő igényei, s különösen az elvárt utóérés számára jó klímánk, a felszín tagoltsága és a mikroklima különbségei miatt nagyon sokféle kiváló ültetvény található. Évszázadok óta folyik a területi klasszifikáció, mely a jelenlegi borpiac elvárásai szerint újraértelmezést nyer. A termőhelyek adottságai szerint nagyon sokféle kiváló bor terem.

            A termőtáj gyakori kőzet- és talajtípusai szerint többféle borstílus jellemző a birtokokra. A lösz egyszerűbb, illatos, karcsúbb bort ad. Savakban gazdagabb a veres nyirok termése. Az andezit és riolitláva törmeléklejtőin a gyökérzet által kihasználható réteg vastagsága különböző feltételeket jelent a lejtő felső és hegylábi szintjein. A földásványokban gazdag, kőtörmelékes sovány talaj a legösszetettebb, tömör szerkezetű, hosszú életű borok termőhelye.

            Mi, ezen a „pannon, vagy mediterrán típusú tájon” élők bizonyosak vagyunk abban, hogy borainknak a világ legjobbjai között van a helyük, s az aszú pedig egyedül foglalja el a trónt. Ezt olyan titkoknak köszönhetjük, melyek együttes hatása teremti ezt az értéket. A titkok komplex rendszert képeznek, s mi ezeket külön-külön egy-egy csodának tartjuk. Vagyis mindegyik egyedi, különleges tény, vagy jelenség. Ebből következik, hogy valamelyik tényező hiánya, vagy időleges kiesése eltérő helyzetet eredményes. Ilyenkor nem valljuk szerencsésnek magunkat. A borászok számára igazi kihívást jelent a titkok megismerése. Ezek a titkok:

1. „Vénasszonyok nyara”

A legelső titok: a hely szelleme, a genius loci. A sokféle feltétel együttes létezése. Ennek lényege az aszútermelés lehetősége. Sok édes bort termő helye van a világnak, de Tokaj egy vonatkozásban mindegyiktől különbözik.  Ez pedig a vénasszonyok nyara.

A Kárpát-medence belsejének szélsőségesen szárazföldi, vagy éghajlattani kategóriával mondva „nedves kontinentális” éghajlata, ahogy a Kárpát-medence belsejéről mondani szokták: a legnyugatibb sztyeppék és sós tavak világa. Ennek tudható be, hogy Tokaj és Rust a két legjobb aszútermő vidék. Tokaj és Rust sajátossága a Fertő-tó és a Tisza-Bodrog mocsárvilágának hatása: ez a tömeges aszúsodás okozója.

Eszerint a szélsőséges szárazföldi éghajlat egy speciális, párát adó vidéke, s egy szintén egyedi, utóérést biztosító kései napfényes időszaka együtt eredményezi Tokaj csodáját: a botrytiszes aszú keletkezését.

A csodák azonban ritkák, vagyis nem minden évben van tömeges aszúsodás. A csoda nem egyszeri pillanat: a szőlő érési időszaka egészének kedvező alakulása szükséges. Például esős szüreti idő a már létrejött csodát megsemmisítheti, mint 2009 őszén történt. Ennek ellenkezője következett be 2011-ben. A már érő szőlőre féléves száraz időszak várt. A töppedés, vízvesztéses utóérés némi botrytisz fertőzéssel kései szüretelésű termést eredményezett.

Más években a szeptember végi-október eleji kiadós esők elmaradása, vagy a hűvösre változó időjárás meggátolhatja a szőlő héjának beérését, elvékonyodását, s az addig kedvező érési folyamat méltatlan befejezést nyer. Ezért a régi közmondás: „Az időjárás a mester!” Szükség van az égi hatalmakra. Így is értelmezhető a misztikum: Bacchus trónja a Kopaszon van.

Tokaj szőlőtermelői az aszú keletkezésének sok-sok feltételét megfigyelték már. Megtanulták: nem minden évben lehet számítani a tömeges aszúsodásra.

2. A második csoda az első következménye: a nektár keletkezése. A botrytis és a szőlőszem legteljesebb kapcsolata, vagyis a „nemes rothadás”. Az aszúszem az utóérés különleges terméke, a szőlőbogyó beltartalmának koncentrált megjelenése.

 A világ sok aszútermő vidékét úgy ismerjük, hogy kisebb mértékben történik aszúsodás, ezért a szőlőcukor koncentrációja kisebb mértékű, mint Tokajban. Vagyis a nemes rothadás ismereteink szerint Tokajban megy végbe a legteljesebben.

A penészgombák egyszerű és nagyon elterjedt élőlények, ez esetben azonban ténylegesen csodát művelnek. A körülményeket az érett, cukorban gazdag szőlőszemek, a szőlő víztartalmának elvesztése, a napfényes, meleg időjárás és a hajnali ködök befolyásolják. Kiadós eső után a már megtelepedett nemes penész 10-15 nap alatt képes aszúvá változtatni. A botrytis bonyolult gombafonalai behatolnak a szőlőszembe, felgyorsítják a vízveszejtést, vagyis magas cukortartalom mellett őrzik meg a szőlőszemek íz- és zamatanyagait, extrakt tartalmát. Ez ember számára értékes, sőt bizonyos vonatkozásban gyógyító anyag jön létre.

        A leírt folyamatban a szőlőfajtának is szerepe van: íz- és aromaanyagai szerint meg lehet különböztetni a tokaji fajtákra jellemző aszúszemeket. Az aszúszemek fajtajellege töppedés alkalmával felerősödik. 

3. A harmadik csoda: szőlő és bor. A szőlőnövény, az élet és a gazdagság jelképe, s terméke a bor, az átváltozás és a megújulás szimbóluma. Mindkettő különleges, mindkettő az emberi érzések, gondolatok, a filozófia és a művészetek forrása és visszatérő témája.

Szőlő és bor az emberiség közös kincse. Tokaj esetében az aszútermő szőlő „tulajdon fajtája” a furmint, társai a hárslevelű, a muskotály és a gohér. Újabban a zéta és a kövérszőlő is elfogadottá váltak. A fenti szőlőfajták borai a tokaji borkülönlegességek.

A furmint ősei széles körben el voltak terjedve a Kárpát-medencében, igazi autochton fajta. Tokaj vidékén 1611 óta bizonyítottan él. Itt lett „világfajta.” Több évszázad helyi fejlődése tette a borvidék vezető szőlőfajtájává. Más vidékeken kevésbé sikeres a termesztése.

A furmint és társai sajátos szerepe az aszúsodás és rájuk jellemző ízek világa.     

4. A negyedik csoda a Tokaji borvidék vulkáni eredetű, rendkívül sokféle, s a szőlőnövény számára különlegesen kedvező termőtalaja.

            A részben felszíni, részben felszín alatti vulkáni láva és tufarétegek szerkezetileg tagolt, mozaikszerű geológiai kifejlődés útján létrejött sokszínű tájat eredményeztek, ahol gyakran egyetlen hegyoldalon is többféle alapkőzeten ment végbe a talajok keletkezése. Legnagyobb kiterjedésben olyan riolittufákon keletkeztek a talajok, amelyeket az utóvulkáni működés jelentősen átalakított. Gyakoriak a lávák mállásával létrejött lejtőtörmelékek és a lösszel kevert, vagy fedett vulkáni kőzetek. A szőlő és a bor szempontjából fontos, hogy az ültetvények jelentős része zeolitokon, különleges, nyomelemekben gazdag riolittufa málladékokon fekszik.

A tokaji szárazborok és az aszúk egyaránt sajátos ásványi tartalmat, egyedi ízeket tartalmaznak, mert a szőlő gyökerei behatolnak az alapkőzetekbe, s a növény képes a termőhely sajátosságait megjelenítő borokat teremni.

Úgy ismerjük a borvidék termőtájait, hogy visszaadják a kőzetek és talajok egyediségét. Ehhez az ültetvények helyének jó megválasztása, s a termőhelyek klasszifikálása szükséges.

5. Ötödik csodának tartjuk az emberi teljesítményt, vagyis a tokaji borvidék termelőinek és tudós fejlesztőinek ezer éves tapasztalatát, mely a magyar honfoglalás óta felhalmozódott Tokaj vidékén.

Ennek főbb mozzanatai:

A termőtáj kiválasztása (10-13. század) A Kárpát-medencében a magas hegyek és a vizek kivételével mindenütt megél a szőlő, de borvidék nem mindenütt alakult ki.

A borvidéken belül a kereskedelmi forgalomra méltó borok termőhelyei, a napos hegyoldalak, védett hegylábak kiválasztása. (13-16. sz.)

Az aszútermés tudatos felhasználása (16. sz-tól).

Sajátos társadalomszerkezet (a 13. sz-ban a „vinitorok telepei, majd mezővárosok)  és gazdasági szervezet (szőlőtermelő majorságok, bebírók vagyis extraneusok birtokai, paraszti árutermelés) kialakulása.

Szakemberek sokasága, a szakmai tudás felhalmozása (vinitorok, vincellérek, paraszti „vinclérek”, intézők, pincemesterek), szőlész és borász szakemberek képzése.

A szőlőhöz és borhoz kötődő úzusok jogszokások, mezővárosi „törvénykönyvek”, majd a táj sajátosságait külön kezelő törvénykezés létrehozása. Az egységes borvidék, majd az eredetvédelem szervezetének, jogi kereteinek megteremtése.

A szőlőfajták kiválasztása (16. sz-i eredmények a pataki kollégiumban, majd 18. sz-i tudományos eredmények).

Az eredetvédelem, minőségvédelem eredményei, harc a borhamisítás ellen. A világ első „zárt borvidéke” létrehozása (1737.)

A táj termőkapacitásának sokszori megújítása (rekonstrukciók) és a piacokért folyó küzdelem. (A történelem és a természet csapásainak leküzdése.)

Az aszú és a száraz borok készítésének megújítása napjainkban. A termőtáj borászai a rendszerváltás után ismerték meg a borászaink a piac több évszázad alatt kialakult ízlését, ezt elfogadva kezdtek bort készíteni. A múlt tiszteletéhez a megújulás eltökéltsége társul. Fel kellett ismerni, hogy az édes borban nem az érleltség és a magas cukortartalom jelenti a vonzerőt, hanem a harmónia, a finom savak egysége és a komplexitás. Ezt nevezzük a bor élvezeti értékének.

A borászok véleménye, hogy Tokajt adottságai a világ legjobb termőhelyei közzé sorolják. Kevésbé szerényen fogalmazva, mi a legjobb adottságú borvidéknek tartjuk, melyhez Burgundia adottságai állnak a legközelebb. A történelem során azonban Tokaj sokszor elpusztult.  „Ha nyugaton lennénk, világhírű lenne borunk!”- mondják a szomorú tapasztalatot a borászok. Most éppen az 1945-ben félbeszakadt fejlődésen átesett, sok évtizedig ellentétes irányban, a mennyiségi elv szerint működő borvidéket kell minden téren megújítani.

Miközben a hagyományok tiszteletéről beszélünk, mai piaci igényeknek megfelelő friss, gyümölcsös és telt borokat kell készítenünk. Tokaj borvidékén nagyon sok kiváló szakember van, s általános a törekvés a termőhelyek adottságai kihasználására.

A tokaji borászok keresik annak módját, hogyan kell megfelelniükk korunk kihívásainak. Milyen a jó borász? A szőlőtermés és a borkészítés sokrétű elméleti és gyakorlati ismeretére, szerénységre, hitre és elhivatottságra, a tökéletes eredmény elérésének szándékára, újító szenvedélyre, s még számos jó tulajdonságra szüksége van. A szőlő, az ember, az ősök, a múlt, a szülőföld és a munka tisztelete és szeretete, kitartás, akarat, eltökéltség mind szükséges. A legjobb borok készítésére csak ilyen szakembereknek van esélyük.

  A borvidék termőhelyei    

A borászok másik izgalmas feladata a termőhelyek kiválasztása és saját birtokuk megismerése. „Hegyalját a Jóisten jókedvében teremtette”- tartja a régi vélekedés. Vagyis sokfelé találunk jó termőhelyeket és sokféle jó bor terem. A Hegyalján a dűlő maga a misztikum- mondják az ültetvények gazdái. A jó gazdának több tudományág megismerésére is szüksége van. Egyik a geológia és a geokémia.

 Sok összetett és érdekes tája van a világnak, közöttük talán Tokaj a legizgalmasabb. Tűz-és víz együtthatása is közrejátszott különös földásványai létrejöttében. A Kb. 15 millió éve létrejött vulkáni hasadéköv kb. 5 millió éven át az izzó anyag felfelé áramlása jegyében zajlott, s ez alatt hatalmas mennyiségű riolit ártufa, majd riolit-és andezit láva került a felszínre.  Lemezmozgások, földrengések történtek, állandó változás zajlott, s a felhalmozás közben az anyag átalakulásának sokfélesége különleges kőzeteket, ásványi összetételt eredményezett.

A borok sajátos ízeit, könnyűelemekben való gazdagságát ma már a tudomány, elsősorban a biokémia is meg tudja magyarázni. A terület szubdukciós övezet része. Vagyis az óceáni kőzetlemez alábukik a szárazföldi lemez alá. Itt megnövekedő nyomás- és hőmérsékleti viszonyok között, két lemez határán illóanyagok szabadultak fel. Az illóanyag felhalmozódott a felette lévő kőzetrétegekben. Hatására magma képződött, s a vulkáni magmakamrákból pedig felfelé áramlott az izzó kőzetanyag. Ezek a vulkáni felhalmozódások a felszín arculatának meghatározói. Sajátos geológiai folyamat egyedi összetételű kőzetek keletkezésével járt. Ez az egyediség hasznosul a szőlőtermelés során.

Az andezit rétegvulkánok anyaga semleges összetételű, 55-60 %-os kovasavtartalommal. A riolit-vulkánok egységes tömbjei savanyú összetételűek, az előbbit meghaladó kovasavtartalommal.

A kőzetek mész-alkáli jellegű fő elemeik mellett jelentős mésztartalommal bírnak, emellett nyomelemeket (bór, klór stb.) is tartalmaznak. Ezek a vizes oldatokban könnyen mozgó nyomelemek a bór, klór, bárium és subidium. Ezek a szubdukciós folyamatban felszabadulnak a szárazföldi lemez üledékeiből, vagy az óceáni lemezből.

A Tokaji (Zempléni)- hegység kőzetanyaga az óceáni kéregből származik, melynek jellemzője a bárium és a bór magas koncentráltságban létrejött mennyisége. A kőzetek keletkezésének általános jellemzője ezeknek az olvadással együtt járó felszabadulása. Ezt bonyolítja, hogy a nyomáscsökkenéssel kiegyenlítés jár, ezért felboltozódás zajlott. A hőmérséklet ugyanakkor emelkedik, s az olvadás közben könnyen mozgó nyomelemek keletkeznek.

A kb. 15 millió éve indult, s 5 millió éven át tartó meredek alábukási folyamatban keletkezett vulkánok anyagában az andezit és a riolit közel azonos arányban van jelen. Ebben a zónában az ú.n. utóvulkáni működés forróvizes oldatok felfelé áramlása és átalakító hatása bontakozott ki, s átalakult kőzetféleségek keletkeztek. A különleges vulkáni kőzetekből a szőlő káliumot, kalciumot és nyomelemeket tud felvenni. A lösztalajok alatti vulkanitok is kedvező hatásúak.

A biokémia segít megértetni, hogy itt nagy savtartalmú és ásványi anyagokban gazdag borok készülhetnek. A magas savtartalom az aszúnak is jellemzője.

Sokféle klimatikus, időjárási adottság ismerete szükséges. Ezekből most a cukrosodás témáját emeljük ki.  A természetes folyamatok komplexitása abban is jelentkezik, hogy a napsütötte, déli kitettségű lejtők erőteljes cukrosodási folyamattal, a környező mocsarak, folyók magas páratartalmú levegője kedveznek a botrytiszes borok keletkezésének. Mindezt az időjárás változatossága különböző „évjáratokkal,” s a mikroklímatikus viszonyok egyedi helyzetekkel társítják.

            A szőlő érésének, a cukrosodásnak megvannak az évszázados tapasztalatai. Az utóbbi évtizedekben mérések és elemzések tudományos eredményei ezeket megerősítették. A „szőlőöv” északi határvidékén fekvő borvidékünk déli, délkeleti és délnyugati kitettségű lejtői nem alul és nem a nagy magasságokban, hanem a kettő közötti övezetben, elsősorban a napsugárzás áldásos hatás következtében és más kedvező körülmények együttes megléte esetén olyan bortermést adnak, mely nagyon magas beltartalmi értékekkel, ízekkel és zamattal megáldva egyedi italt, a tokajit jelentik számunkra. Ezért mondták eleink: hegyeink gyönyörűséges jó bort teremnek.

A borvidék „mozaikszerű” táj, kis távolságokon belül egészen különböző adottságok befolyásolják a termés, a bor milyenségét. A termőhelyek egyediségének néhány példája:

A Tokaji-hegy geológiai múltja, felszínfejlődése és termőhelyei

A Tokaji-hegy alacsony tájakból szigetszerűen kiemelkedő vulkáni kúpja törésvonalak metszéspontjában épült fel. Keletkezése nem választható el az egész vulkáni övezet létrejöttétől. A hegy kialakulásának szakaszai:

             A vulkáni vonulat kialakulása kb. 14-16 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a földkéreg törésein át gázdús explóziós anyag került a felszínre, melynek eredményeként a középkori üledékekre vastag riolittufa réteg halmozódott fel. Később ismétlődő erupciós folyamat eredményeként riolit- és dacitláva jutott a felszínre, s ezek kikristályosodott anyaga képezi a hegység magas hegytömegeit. Az említett riolit „ártufa” képződménynek déli elvégződésénél alakult ki évmilliókkal később a különálló Tokaji-hegy. Kora is, anyaga is különbözik a hegység közeleső riolittufa-képződményeitől, melyek legközelebbi része a bodrogkeresztúri „fehérkő” bánya környéke.

             Kb.11-12 millió éve a riolittufa felszín déli peremének egyes részeire a töréseken át „savanyú” oldalékanyag (riolittufa) rakódott. Riolitláva kúpok keletkeztek, ezek a tarcali Terézia-domb, Henye és Nagy-kövesd, s a keresztúri Dereszla és a Lebuj sziklája a Szentkereszt-hegy elvégződésében. Ezek a lösszel és nyirokkal fedett kúpocskák kapcsolják a hegyet a Tokaji (Zempléni)- hegység többi részéhez.

             A pannon időszak elején a magmakamra mélyéről neutrális olvadékanyag áramlott a felszínre, kialakult a táj legjellemzőbb eleme a Kopasz dacitkúpja. A láva nemcsak a Kopasz fő kráterén, de kis parazitakrátereken (Kis-Kopasz, Szentkereszt-tető, Szeles-tető) is a felszínre tört. A lávaárak néhol feltorlódtak, majd folyamatosan lealacsonyodtak. Elvégződésük vagy a mai felszín közekében, vagy 40-60 m mélységben van.

             A pannon időszakban a Kárpát-medence megsüllyedt, s tenger öntötte el, melyből a vulkáni kúp szigetszerűen emelkedett ki. A tenger a Keresztúri-nyeregben is hullámzott. Szintje a jelenlegi 120 m tszf magasságban volt. Abráziója eredménye a völgyek kiszélesedésében és lemélyülésében nyilvánult meg. A hegy szerkezete a kéregmozgások ellenére lényegében nem változott. A korszak végén erőteljes lepusztulás, mállás és nyirokképződés indult meg. A tenger feltöltődött.

             A negyedkor elején (levantei időszak) folytatódott a lepusztulás és a völgyek képződése. A jégkorszakban a fizikai mállás és a lejtők alján az anyagfelhalmozódás nagy méreteket öltött.

            Az utolsó eljegesedés (würm) idején az erős északi, északkeleti szelek a Bodrogköz és a Nyírség homokfelszínei finom poranyagát felkapták és a hegyek 

Keleti lábain és oldalain lerakták. A lösz vastagon elfedte a megelőző időszak felszíni formáit. A tokaji lösz keletkezése kb.5oooo éve kezdődött.

 A jégkorszakot követő felmelegedés időszakában a csapadékvíz lett a legfontosabb felszínformáló erő. A lösz vízben oldódik, ezért erőteljes a vonalas erózió és a hegylábi anyagfelhalmozódás. Mély árkok és löszmélyutak keletkeztek.

A Tokaji-hegy déli lejtője a tarcali templomoktól a tokaji hídig terjedő Mézesmál, melyet először egy 1435-ben kelt dokumentum említ. Ezen kiváló ültetvények sora helyezkedik el, melyek az aszútermelés kiemelkedően jó termőhelyei. (Királygát, Agyag, Deák, Barát, Bige, Melegmáj (Cserfás), Túrzó, Szarvas, Kócsag, Tajpó, Baksa, Nagyszőlő, Hétszőlő, Lencsés, Szerelmi, Óvár és még számos más.)

A tokaji Hétszőlő:

A Tokaji-hegy egyetlen vulkáni kitörési ciklusban, ismétlődő lávafolyások anyagából kikristályosodva épült fel. A csúcsból egyetlen irányban nem indult lávaár: délkelet felé. Itt a hegy meredeken induló, majd enyhére váltó lejtővel éri el a síkot, melynek tszf. magassága 95 m. A lejtőszög alul 5-10, fentebb l5-25 fok között van. Ennek a 400 m. szintkülönbséget befutó lejtőnek   110  és  350 m. tszf. magasságok közötti mikrotájain fekszik a Hétszőlő birtok.

            A birtok tengelye a kis eróziós völgyben induló Kusaly- árok, ettől nyugatra a Nagyszőlő fekszik, háromszög alakú elvégződése a Kungyörgy – dűlő. Felette a Ménesoldal parlagterülete húzódik, melynek csak kis része tartozik a birtokhoz. Itt nyitották az 1930-as években a Binéth- kőbányát. A Kusaly- ároktól keletre délnyugati fekvésben helyezkedik el a névadó Hétszőlő -dűlő, felette a magasan fekvő Kusaly- és Kis Garai – dülők. Utóbbi dülőben van a birtok határát képező Hubertus-.kőbánya. A peremi ültetvények egy-egy dombvonulatra kapaszkodnak fel, s körülölelik a medenceszerű öblözetet képező birtokot.

Ezen a területen már legalább 800 éve szőlőtermelés folyik. A Tokaji-hegy déli lejtőit a tarcali templomoktól a tokaji templomokig terjedően a XIV. és XVIII. század között Mézesmál  néven emlegették. A név jelentése: édes szőlőt termő lejtő. 2A Hétszőlő a legkedvezőbb fekvésű, s egyben a legjobb aszútermő. Lejtőszöge alul 15, feljebb 20 fok körüli. Déli-délnyugati kitettségű, nyugati pereme katlanszerűen lemélyül. A terület jelentős része a 120-150 tengerszint feletti magasságokba esik, ami a napfény és a hőmérséklet érvényesülésében a legjobb.

A Nagyszőlő kisebb lejtőszögű, alacsonyabb dombhát, aminek keleti pereme szintén lemélyül, s ezért a Hétszőlővel együtt katlant alkot. Ez az aszúsodásban előnyös, mert reggel sokáig megül a párás levegő.

A Kungyörgy a legkedvezőbbnek tartott délkeleti fekvésű, kb.15 fokos lejtőszögű dűlő. Alatta a Kassavárosnak nevezett lankás területtel együtt, szintén jó aszútermő rész.

A Kis-Garai a terület felső része, átlagos magassága 300 m körül van. Mivel a csapadékvíz erről gyorsan lefut, rosszabb a talaj vízháztartása. Ezért száraz években sok napfény mellett sem terem elegendő aszút. Ezt az állandó széljárás is akadályozza.

 A klimatikus tényezők szerepe (A tokaji Hétszőlő példája)

            A jó minőségű borok készítésében a talajnál is fontosabb szerepe van az éghajlatnak. Vidékünk éghajlata kifejezetten kontinentális, a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz típusba tartozik. A napsütéses órák száma évi 1900 óra fölött van. A középhőmérséklet 9, 7- 9, 9 C fok, a vegetációs időszak középértéke 17, o C fok. A napi középhőmérséklet ebben az időszakban 189 napon át 10 C fok körül van. A maximális hőmérséklet a nyár közepén 33 C fok, a minimális hőmérséklet -15, 5 C fok, ami rendszerint nem tartós.

            A csapadék évi mennyisége 590-630 mm körüli, meglehetősen változó. Nyáron ebből 370-380 mm körüli mennyiség hullik. A hőségnapok száma kb.4o szokott lenni. A hideg ÉK-i szelektől a hegy a Hétszőlőt megvédi. Az ültetvényen fagyzug nincs.3

             Az éghajlat tehát kedvez a szőlőtermelésnek, azonban az időjárás szeszélyessége miatt ez egyes évekre nem vonatkozik. Esetenként késik a tavasz, néha virágzáskor köszönt be hideg és erősen szeles idő. Vagy nyáron többhónapos aszály gátolja a növényzet fejlődését. Nem terem jó minőség, nem következik be aszúsodás, ha szeptember elején nincsenek áztató esők, s elmarad a „vénasszonyok nyara”, azaz az utóéréshez szükséges száraz és meleg idő. Az érő bogyók rothadásához vezet, ha ilyenkor hosszantartó esős, párás idő van. Vannak tehát jó és rossz évek, s ennek megfelelően jó és rossz évjáratú borok. Tapasztalat szerint 10 évből 3-4 szokott jó minőséget hozni.

            A kiemelkedő minőség létrejöttében különleges szerepe lehet a mikroklímának. Például a Hétszőlő kiváló fekvésű lejtőin fontos fenológiai időszakokban /virágzás, érés/ a talajfeletti légrétegben 4-5 órán át 2-4 C fok hőtöbblet alakulhat ki a hegylábi helyzethez képest. Ilyenkor gyorsabban és tökéletesebben zajlik le a virágzás, illetve gyorsabb és eredményesebb a bogyók érése.

 A mádi Királyhegy és környéke

A Királyhegy, a hozzá kapcsolódó Kővágó, s a közeli Becsek dombjai közötti völgyület és hegylábi részek a Tokaji borvidék egyik meghatározó, varázslatos területe tájképi és termőhelyi értékeit tekintve egyaránt.

Régi tapasztalat szerint a Tokaji-hegy és a mádi Királyhegy az aszútermelés legnevesebb helyszínei. Mád környékén, a szerencsi limnikus félmedencében, melyhez a mádi dombok szerkezetileg tartoznak, tengerbe hulló tufaanyag, mélységi láva felhalmozódás, majd az utóvulkáni működés során a forró vizes oldatok és gőzök, a kitörő gejzírek és hőforrások átalakították a már régebben fejhalmozott tufarétegeket.

            A mélységi vulkánosság volt jellemző erre a területre, majd kb. 10-11 millió éve észak-kelet felől savanyú andezitláva borította be a felszín jelentős részét, s a magasabb hegyek felső szintjeit ez képezi. Szélei elvékonyodnak, s felszabdalódva kisebb részleteket fednek. A földtörténeti negyedkorban megemelkedett a hegység, s erőteljes csapadékvíz erózió pusztította. A mai domborzati viszonyok nagyrészt ennek a következtében jöttek létre. A keményebb kőzetek kipreparálódtak a fedőrétegek alól. A puha tufák az erózió áldozatává lettek, s ez különösen nagy felszínkülönbségeket okozott. Ahol azonban kovás kőzetek, vagyis a kovasavas átalakulásban megkeményedett tömbök ellenálltak az eróziónak, ezen kívül pedig a felszínt befedő andezit lávanyelvek által megvédett tufarétegek magasan maradtak.

            Mád környékén, ahol a borvidék szőlőinek kb. egyötöde található, az ültetvények főként riolittufákon települtek. Nem is talajon, hanem a mállott kőzeten folyik a termelés. Ezek között az átalakult riolittufák közül a vöröses és barnás változatokban előforduló kovás, kemény szikláktól durva homokszerű tufaformációkig, vagy a finom porcelánföldig a mállott anyagok sokfélesége található.  A Mátyás Ernő geológus szerint kb. száz konkrét formában, sokféle színben és megjelenésiben előforduló riolittufák, földásványos zeolitok közös tulajdonsága, hogy a legtöbb erősen mállik, s így a szőlő gyökerei segítségével ásványi anyagai felszívódhatnak.

            A Királyhegy tetejét andezit fedi, a kúp alatt azonban limnokvarcit halmozódott fel. Az egykori gejzírek és felfelé áramló melegvizek övezete ez. A hegy oldalában nyitott bányában porcelánföldet bányásznak, a felszínt vöröses málladék borítja. Ez alatt a hegy palástja felső övezetében riolittufa, majd egy szinttel lejjebb andezittufa található, a déli lejtőre keresztben hosszan elnyúlva. Végül a palást legalján durva homokszerű tufa borítja a völgyet. A hegy csúcsa és a Burja között kovás riolittufa gerinc ível a Veresek felé, anyaga már a Becsek közönséges fehér tufáihoz tartozik. Ez utóbbi kis gerincét egy a felszín alatt másfél-két méterre, a lejtő irányában húzódó szelíd kitüremkedés képezi. Ez a birtok a szomszédos domborulatok által csaknem teljesen körbezárt völgyben fekszik, a Királyhegy védelmében. A völgyület a reggeli ködök párája, majd a napnak kitett lejtőn jól érvényesülő napfény és meleg hatására az aszúsodás exponált helye.

A Szent-Tamás dombja keleti, Szilvás-fürdő felé lejtő oldalán porhanyós riolittufán folyik a termelés, melynek talaja esők után kissé vörös lesz. Az ültetvény a délelőtti napfényt jól hasznosítja, de az őszi köd itt is a botrytisz terjedését segíti. A délután melege kedvez az aszúszem fejlődésének. A Keleti fekvés megmenti a kőporos tájat a nap égető hatásától, azért a savak létrejötte erőteljesebb, mint a domb déli lejtőjén. Mindegyik köves és málladékos ültetvényre jellemző, hogy könnyen veszi át a hőt, s tárolja az éjszakai órákra.

A Zombori-Királyhegy:

A Disznókő Rt. kb. 100 hektár területe az előhegyek övezetében fekszik. Két hegy, a Zombori, vagy Kis-Király, s a keletről csatlakozó Nagy-Hangács lejtőin vannak ültetvényei. A Kis-Király, melynek hátterét a tájban a mádi Nagy-Király képezi, kettős csúcsa (Harcsa-tető, 332 m és Disznókő, 328 m), valamint kiterjedt kettős domború tömbje miatt kaphatta nevét. A környéken sok hegy az állatokról van elnevezve.(Medve, Kakasok. A Harcsa-tető talán a tövében, a Szilvás-patak felduzzasztásával képzett halastó miatt. Keresztúr határában, a Medvehegy lábainál szivárgó vizek helyén a XVII. sz-ban szintén volt Halas, ma is így hívják. A Tokaji-hegyet a nép pihenő tevéhez hasonlította.) A Kis-Királyon a két csúcs közötti nyeregben van a Mandulás, s a délnek kitett szomszédjában a Messzelátó. (Ezek nem tartoznak a birtokhoz.)

            A Kis-Királyhegy a régebbi vulkáni működés eredménye. A geológusok extruzív vulkáni tönzsnek határozták meg. A riolit habláva (igniszpumit) a tájat beborító riolit-ártufa rétegek alatt hatalmas tömbként felhalmozódott, s még felmagasodó csúcsa sem ért a felszínre. A fedőréteg a laza, könnyen málló tufa a kiemelkedések következtében lepusztult a riolitról. Sajátossága éppen az, hogy a csúcsszintjén és a nyugati oldalán, ahol közel volt az erózióbázis, az alapkőzet felszínre került. Alig van rajta talajként szolgáló mállott anyag. Kavics és murva fedi, melyből hatalmas lekerekített sziklák emelkednek ki. A nyugati lejtőkön különösen közel az egységes sziklafelszín, s a munkák során tapasztalható puffogó hang miatt nevezhetik Dorgónak.(Ez a név Tállya határában is előfordul.) A csúcs déli lejtője szintén kopár szikla volt, ezért az 1980-as évek telepítési munkálatai közben ide bányameddőt hordtak a közeli keresztúri fehérkő-bányától.

            Az említett sziklák nem egy távolról érkezett lávatakaró részekre bomlása folytán jöttek létre, mint a közeli Lapis, Nyerges, keresztúri Messzelátó csúcsszintjén. A hegyet alkotó riolit kristályszerkezete laza, anyaga üvegszerű, szabálytalan törésfelszínnel válik. A kristályok a határoló síkok mentén könnyen szétesnek. Ennek az a magyarázata, hogy a felszín alatti lávaömlés után zárt térben igen lassan, viszont tökéletesen sikerült a kristályosodás. A Disznókő nyugati lejtőjén a 100 m-t meghaladó szintkülönbség miatt erőteljes volt a lepusztulás, keleti lejtőjén a kisebb reliefenergia miatt fokozatosabb lepusztulás zajlott, s délkeleti irányban egyenletes lejtésű felszín jött létre (Virginás).

Erdőbénye: A természeti lehetőségek és a táj sajátosságai (Béres RT, Tóth György, Homonna Attila  és mások szőlői)

Erdőbényén egyedi bor terem. Erőteljes savak teszik gerincessé és eltarthatóvá. A vulkáni kőtörmeléken és málladékon gazdag és változatos ízvilágú ital születik. Adódik a kérdés: miként keletkezett ez a megkapó szépségű táj?  Hogyan jutottak el az emberek a táj kihasználása és formálása során addig, hogy ezen a termőhelyen a tudomány ma ismert eredményei felhasználásával termeljék meg a sajátos bényei bort?

            A település a Tokaji-hegység zárt medencéjében alakult ki. Északkelet felől a Horváti-Szokolya (611 m) és a hozzá tartozó hegycsoport zárja le a medencét. Ezek a hegyek 10-11 millió évvel ezelőtti riolitláva-kitörés eredményei. Az izzó láva riolittufa-felszínre  halmozódott fel. Ehhez a hegycsoporthoz tartozik a Mondoha (496 m), keletre leereszkedő Felhegy, a Dóka-hegy, Veres. Tolcsva felé a terjedelmes Terhegy, melynek kidolgozott láva-többje a Tolcsva-hegy.

Egészen más folyamat eredménye a Bényétől nyugati irányban elhelyezkedő Hollós-Molyvás hegycsoport. Fiatalabb, 9-10 millió évvel ezelőtti andezitláva-felhalmozás eredménye, rendkívül összetöredezett és tagolt. Legmagasabb csúcsa a Bényei-Szokolya (607 m). A két hegycsoport közötti hullámos medencében fekszik a település. A Felhegy oldalában, kb.270 m magasságban ér véget a Szokolya kitörési központja felől egykor felhalmozódott riolit. Szegélye aprózódik, s a kövek lassan haladnak lefelé a hegyoldalon. Ezt a részt a sziklákról Zsákosok névvel illetik a szőlőművelők. Alatta már a könnyen málló riolittufán folyik a művelés. Ez a hegyoldal az egykor Zsabás, ma Omlás dűlő.

A bényei táj nemcsak jó termőhely, de tájképi adottságai révén erőteljes turisztikai vonzerővel bír.

Keresztúrtól Szegilongig (Patricius Borház, Tokaj Nobilis és sok más birtokok szőlői)

             Hegyalja egyik jellegzetes övezetének, a Disznókőtől a Szegi Vámoshegyig tartó vonulatnak a részei a borvidék egyik jellegzetes, összefüggű termőtáját jelentik. A Várhegy Hegyalja egyik jelképe.

Rendkívül érdekes a hegyvidék peremén elhelyezkedő termőtáj geológiai múltja. Két fő fázisban alakult ki a domborzat. A hegyek alacsonyabban fekvő, vagyis régebbi rétegét képviselő riolittufa több száz méter vastagságban felhalmozott anyaga 12-15 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység eredménye. A köznyelven fehérkőnek nevezett tufának két jellegzetes megjelenési formája van. Ahol az utóvulkáni működés során a felfelé áramló forró vizek és gőzök hatására kovasavas hatás érte, kemény, a lepusztulásnak jobban ellenálló kőzet alkotja. Az ilyen tömbök alacsony, az erózió által lekoptatott és kipreparált dombokat alkotnak. Az emlegetett hegysor déli peremén ilyen a Hangács, a Csonkamál, a Lapis-kő és a Kakas. Utóbbiban működik a híres keresztúri „fehérkő” riolittufa bánya. A puhább, az erózió által lekoptatott riolittufák viszont az erózió áldozatául estek, helyükön „negatív” domborzati formák, völgyek és félmedencék vannak. Utóbbi a „keresztúri katlan” nevet viseli.

A vulkáni működés későbbi szakaszában, kb. 10-11 millió éve az előbbi „bázikus” riolittufa-felhalmozást felváltotta a „savanyú” andezit-és dacit lávaömlés. Az izzó anyag kihűlésekor kristályos kőzetek jöttek létre Kisfalud környezetében felhalmozódott a Tokaji-hegy dacit-tömbje, s a hegység peremét lezáró Cigányhegy kiömlési központja. Ebből a centrumból feláramló anyag nemcsak a Cigányhegyet építette fel, hanem lávaárként beborította az akkori felszínt. A Mudrány-tető- Poklos vonalán völgy volt, amit kitöltött a központtól távolodva lealacsonyodó láva. Szintén új réteget rakott a Lapis-kő tetejére és a Messzelátó, Nyerges, Sajgó irányban lapos rétegként kristályosodott ki. Ez később az erózió pusztításának esett áldozatul, s már csak a tetőkön található meg. A falu hegye, a Várhegy is ekkor keletkezett. A vékony lávaár a Cigányhegy felől a Bodrog irányában haladt, közben elvékonyodott. Nyelve feltorlódva ott van a Várhegy felső rétegeként. Az elvékonyodott részen az erózió idővel nyerget alakított ki, s a lávaanyagból csupán a Pipiske sziklatömbje maradt meg.

            Ahol nem borította be a lávatakaró, ott ma már hiányzik a riolittufa is. Ugyanis a folyamat végén, már a földtörténeti negyedkorban, mondhatnánk a napjainkban kiemelkedett az egész hegyvidék. Emiatt megnőtt a lepusztítást elsősorban okozó csapadékvíz ereje, s ahol nem védte láva, elhordta a laza tufarétegeket. Ezek anyaga, mint hegyláblejtő, fokozatosan csökkenő magassággal ereszkednek le a síkságra, vagyis a Bodrog irányába.

            A kétféle, puha és kemény kőzetek másféle domborzati formát eredményeztek. Ezért hegység peremén elhelyezkedő hegyoldalak lentről változatos képet nyújtanak. A szőlők övezete főként a riolittufákon van, a hegyeket erdők borítják.

Számunkra legérdekesebb a riolittufa és a lávaréteg határa, ahol a kontaktus miatt sajátos anyag képződött. A láva átégette a tufaréteg felszínét, megolvasztotta és tömörítette azt. Részben égéstermék, részben kovásodott üvegszerű réteg jött létre. Az égett anyag morzsalékos, sötét- és vöröses barna árnyalatú, a kovás sárgás-, vagy barnásvörös. Ilyenből épült fel a gát a Barakonyi-szőlő tetején, s ilyen a talajnak alig nevezhető kőtörmelék, melyen a művelés folyik. A szőlőben lefelé haladva ez agyagosabb és löszösebb összletben van jelen.

A Lapishegy a Várhegyhez hasonlóan keletkezett, de a lávaár nem borítja az egész hegyet. Az alsó réteget itt is riolittufa alkotja, lapos teteje (Lapiskő) lepusztult kovasavas kemény felszín. A lávatömb a Lapiskő szikláitól a Cigányhegy felé emelkedő kúpot képez. Alacsonyabb szinteken, a Lapiskő körül rendkívül puha tufa van, mely részben a lineáris erózió, részben a lejtőn bekövetkező talajmozgás révén egészen a Bodrog folyóig kifejlődött hegyláblejtőt képez.

Bodrogkeresztúr, Kakas (Hegyfark) (Demeter Z. ültetvénye)

A Disznókőtől a Szegi Vámos-hegyig húzódó hegyvonulat Kakas-hegy nevű része „fehérkő” bányája mellett, déli lejtőn, kb. 130 m tszf-i magasságban fekszik az ültetvény. Lejtőszöge 15-17 fok. Felette a bánya és bokros hegycsúcs következik.

A hegyvonulat hegyláblépcsőt képez, mely fiatal kiemelkedés eredménye. Kőzete riolit ártufa, kb. 12 millió éves. A kiemelkedés után erőteljes areális erózió pusztította. A puha rétegek lekoptak, csupán a hidrotermális folyamatokban kialakult kovasavas kemény tömb áll ellent az eróziónak, mely domború, kiugró tufabérce hegyecskét képez. A jégkorszakban gyorsan mállott a felszín: 1-2 méteres mélységben a fagy hatására a kőzet szétesett. A jelenkorban szintén erősen pusztul, a lejtőn a kőpor állandóan mozgásban van. A vékony talaj agyagos és morzsalékkal kevert. A terület védettsége, meredek lejtése és a kőzet jelenléte miatt a szőlő kedveli. Erős besugárzás éri. Korai rügyfakadás, virágzás és érés jellemzi.

Abaújszántó: a Kis- és Nagysátor (A Pendits Kft. ültetvényei)

A szántói Sátorhegy a borvidék egyik emblematikus helye, jelképe. A település felett, a Sátor csúcsán (338 m.) ősidők óta feszület áll. Jelenleg is tart az a szokás, hogy a helyi egyházak lelkészei a csúcson ökumenikus istentiszteletet tartanak tavasszal. Ez a hegy az emberek számára ég és föld, pontosabban Isten és az emberek kapcsolatát jelképezi. Fentről várjuk az áldást, a hegycsúcson könyörgünk Isten oltalmáért, segítségéért és szeretetéért.

            Abaújszántó hegyes-völgyes vidékén szétnézve a természet erői működését látjuk megvalósulni. A Hernád és a Bodrog völgye közötti övezet a földkéreg két kőzetlemeze határán fekszik. Hatalmas erők hozták létre a tektonikai süllyedéseket. (Ezek: Hernád völgye, a vele párhuzamos Szerencs-patak völgye, s a főként azt a vulkáni hasadékövet, ahol 15 millió éve kezdődtek a mai felszín létrehozását eredményező szerkezeti változásokat és a vulkáni anyagok felfelé áramlását és felhalmozódását eredményező folyamatok. )

Sátorhegy: Vulkáni anyagok, riolitláva és riolittufa felhalmozódásának eredménye. A hegy alján, a mai felszín alatt egy régi riolitláva réteg található. Feltárása a település déli bejáratánál ismert. (Részben lávamaradvány, részben széteső, darabos riolit alkotja.)

Erre a rétegre riolittufa található vastag kifejlődésben. Ez alkotja a hegy fő tömegét. Felszínén a könnyen málló tufából keletkezett lejtőtörmelék, agyagos málladék fedi, s ezeken barna erdei talaj (nyirok) keletkezett. (A riolittufa sziklái, ha felszínre kerülnek, darabosan és könnyen széttörő, különböző színű részekből állanak.) Ezt a hegyoldalt áthalmozott riolittufának is nevezik (felszínét illetően.) Kőzeteire szürkés, barnás és fehér színárnyalatok jellemzőek.

A hegy legfelső szintjét a folyékony (pontosabban izzón folyó, majd kihűlt) riolitláva takaró borítja be, részben azonban széteső, darabos kifejlődésű anyagból áll. Míg az alsó két réteg valószínűleg mélységi anyagfelhalmozás eredményei, ez a réteg felszíni (szubaerikus) lávamozgás eredménye. A lávaár takaró a kettős csúcsú hegy Krakó-hegynek nevezett részén (408 m.) keresztmetszetében, természetes feltárásban látható.

A terület a földtörténeti negyedkorban erőteljesen megemelkedett. A könnyen lepusztuló riolittufa-rétegek elhordásával, a csapadékvíz, a patakok erőteljes pusztító munkája révén létrejött a két Sátor közötti völgyület, másrészt kidolgozódott (kipreparálódott) a hatalmas sziklaszírt, a kettőscsúcsú Sátorhegy. Ezt a felszínt a jégkorszakban (Kezdete: 500000 éve, vége kb. 15000 éve.) a fagy erőteljesen pusztította, a mállás révén a felső lávaréteg sziklái, kövei, kavicsai és murvája a lejtőn lefelé mozogtak, s ez ma is tart.

A Sátorhegy nem szabályos kúp, lejtőjének alján az egykori riolittufa részben teljesen mállott, részben azonban keményebb, ellenállóbb részeket képez. Ahol az anyag szerkezete erősen mállott, lemélyült a két Sátor közötti völgy, ahol viszont keményebb, ott sekély talajjal borítva magasan maradt a riolittufa.(Utóbbi a Gelenczér, s talán a két Bea is.) A két Sátor közötti völgyület a szőlőtermelésben jól hasznosítható, délies kitettségű, széttagolt, teraszosnak ható érdekes völgyoldalt alakított ki. Lépcsőit „Grádics” néven illetik. Ahol viszont a keményebb kőzetek kúpfelület-szerűen ereszkednek lefelé, az embernek kellett a lefelé mozgó sziklákból kőgátakat építenie, melyekkel lassítja az anyag mozgását.

Felhasznált irodalom:

Boros László: A természetföldrajzi tényezők szerepe a szőlő cukorfokának alakulásában Tokaj-hegyalján. Földr. Közlemények, CXXIX. (LIV), 2005. 3-4. sz. 147.p. 2, 3. ábrák, 5. táblázat.

Kiss Péter-Gméling Katalin-Molnár Ferenc: Mi van a szőlő alatt? (Élet és Tudomány, 2011, 43. sz. 1361. pp.

Pinczés Zoltán: A Tokaji-hegység geomorfológiai nagyformái. Földrajzi Értesítő, XLVII. (1998) 3. pp. 379-393.

Pinczés Zoltán: A Tokaji-hegység kialakulása és geomorfológiai értékei. Földr. Ért. CXXII. (1998)  (CLVI), 1-2. pp.1-10.

Frisnyák Sándor: A Tokaji-hegység (Turistakalauz)

A Bükki Nemzeti Park geológiai viszonyai. (internet)

 Zelenka Tibor: A „szerencsi öböl” szarmata tufaszintjei és fáciesei. Földr. Közl. 1964. 33. pp.

Gyarmati Pál és társai: MÁFI magyarázó Sátoraljaújhely térképlapjához.