Tokaj pusztulása 1890-ben…

… korabeli tudósítás a tűzvészről, ami elpusztította a várost

1890-ben óriási tűzvész pusztított Tokajban, leégett az egész város. A katasztrófa kapcsán a Vasárnapi Ujság cikket közölt, amelyben részletesen bemutatta a kisváros életét. Tokaj, amely a bora miatt mindig is az érdeklődés középpontjában volt, korábban többször is jelentetett meg cikket a Vasárnapi Ujság. 1857. június 28-án a tokaji borkészítésről jelent meg egy hosszú cikk “Mezősy László tokaji bortermelő” véleményét leírva, majd 1861. március 10-én a tokaji várról jelent meg vezércikként egy izgalmas bemutató. 1863. június 21-én pedig a tokaji vasúti híd építéséről szóló beszámolót olvashatták a lap akkori vásárlói. 

Tokaj a tűzvész után – metszet a Vasárnapi Ujság 1890. szeptember 21-i számában

A Tokaj pusztulásáról cikket, amely 1890. szeptember 7-én jelent meg, szó szerint közöljük. A képanyagot a korábbi lapszámokból válogattuk. 

TOKAJ PUSZTULÁSA.

Metszet Tokajról a Vasárnapi Ujság 1890. szeptember 7-i számában

A hazánk különböző vidékeire az évben is súlyosan nehezedett tűzvészek csapásai között a legnagyobb az, mely Tokajt érte. Augusztus hó 25-ikén Tokaj városának legnagyobb része elhamvadt, a tűz mintegy millió forintra menő kárt okozott. A király és kormány, valamint a társadalom különböző ré­tegei siettek adakozásaikkal a tűzvész által okozott nyomort enyhíteni s külföldön is élénk érdeklődést kelt a város szerencsétlenségével szemben. A ‘Times»a tokaji vész alkalmából vezérczikkben foglalkozott a magyarországi tűzvészekkel, a az okokat, a gondatlanságot, a hatósági előrelátás hiányát, elég élesen kiemelte.

Egész sereg Tokajhoz hasonló község pusztult el a jelen évben is hazánkban. Maga Tokaj városa nem valami jelentékeny hely, kivéve, hogy bora után világhírűvé vált. Lakosainak száma alig 5000, házai nagyobbrészt igénytelenek, utczái a tokaji hegy keleti tövében is a Bodrog partján rendetlenek, szemetesek, a szomszéd városoktól csak annyiban különbözők, hogy itt majdnem minden nemzetiség és hitfelekezet képviselve volt, míg a környék többi városai legalább tulnyomólag magyarajkuak. A kereskedő szellemű zsidóság, mely Tokaj lakosságának csaknem fele, nagyon élénk üzleti üzleti várossá tette a kis vidéki várost.

Tokajnak valódi nevezetessége azonban soha sem volt ez a forgalom, bár tagadhatatlan, hogy vásárai jelentékenyek, s egy pár tekintélyes gyára is van. Még az a régi vár, melynek romjai a Bodrog és Tisza összefolyásánál csak nem régiben tűntek el s mely Tokajt a magyar történelemben sokszor tette emlegetette s még az a hatalmas vasúti hid is, mely itt Tokajnál a Felföld egy részét az Alfölddel szoros összeköttetésbe hozza, sem emelték Tokaj hírnevét.

A tokaji vasúti híd a Vasárnapi Ujság 1863. évfolyamában

Mindenki, ki e város nevét hallja, első sorban a páratlan borra gondol, melyet «tokaji »-nak hívnak, habár tudvalevő, hogy nemcsak e város határában termelik, sőt a legjobb termések Tarczal, Mád és Tállya határairól kerülnek. Ez a bor, különösen az asszú, méltán világhírű. Századok óta ismerik egész Európában, azontúl is s a külföldi művelt emberek egy része csak «Tokaj» nevéről ismeri hazánkat, oly annyira, hogy még nemrég egy tekintélyes német iró hízelkedni vélt magyar irótársának, midőn könyvének «Tokaj und Jókay» czímet adott.

A körülbelül 760 négyszög kilométerre tehető «Hegyalja* nevű vidéknek, mely a híres bor valódi hazája, Tokaj nem középpontja, hanem inkább végcsúcsa a nagy Alföld felé. A szőlővel köröskörül beültetett hosszúkás kúphegy, melyet nagy Tokajhegynek neveznek, közvetlenül a Tisza felé nyomul s annak eddig tulnyomólag nyugati irányát dél felé hajlítja. Itt a hajlásnál, hol a Bodrog vize az általa alkotott mocsáros lapályon keresztül törve, a Tiszába ömlik, kétségtelenül jelentékeny szerepre emelkedhetett bármely emberi telep, mint általában minden más ily kedvező fekvésű városnál észlelhetjük.

Még a tájképi szépségek is gazdagítják a hely érdekességét. A nagy vasúti hidról a Hegyalja hegyeire és szőllőire s más oldalt a bodrogközi és szabolcsi síkságokra nyílik kellemes kilátás ; a nagy Tokaj-hegy csúcsáról pedig, melyet tiszta időben a Hortobágy pusztáiról is meg lehet látni s a pőréről egy időre világhírre vergődött Tisza-Eszlár felől pedig határozottan határjelző és ismertető pont, meszsze távolra széttekinthetni. De a város élénkségét első sorban a nagy borkereskedés teremtette meg, melyhez járult régibb időben az is, hogy a Maramarosból tutajokon szállított sónak és fának itt jelentékeny raktárai voltak s ez a körülmény magyarázza meg azt is, hogy e helyen oly nagy számmal gyűlt össze a zsidóság, mely régibb időkben hazánkban a kereskedelemnek csaknem egyedüli közvetítője volt, s hogy itt van még a magyar vidéken (Budapest s Miskolcz kivételével) az egyedüli görög keleti egyház.

Déli 12 órakor tört ki a tüz aug. 25-ikén Tokajban. Egy vatta-gyár udvarán enyvet főztek és a kemenczéből kirepülő szikra gyújtotta fel a gyárat. A vatta-gyártól tüzet fogott a Vécsey-ház s innen sorra az egész utcza. A nagy mértékben dühöngő szél néhány perez alatt a város minden részébe elhordta a gyújtó üszköt; fákat, csatornákat, egész tetőzeteket szakított le s röpített a szélrózsa minden irányába.

A hihetetlen gyorsasággal terjedő tüz-, a zsúfolt építkezés-, valamint a padlásokon, udvarokon lévő nagymennyiségű széna, szalma, télire beszerzett tűzifa égése által kifejtett hő, hozzáférhetetlenné tette az oltást, és a mentést. Legtöbben csak saját és övéik életének megmentésére gondolhattak, hogy értékesebb ingóságaikat, arany, ezüstnemüt, értékpapírokat stb. megmentettek volna, arra nem volt idejük. A kiknek volt elegendő idejük, egyet-mást a pinczékbe rakhattak le, do ezek sem jártak jobban, mert a tűz a pinczékben levő holmikat sem kímélte meg. Emberek, állatok ordítva menekültek fel a hegyre, vagy ki a városból.

1. fillokszera és a 3 év előtti árviz által elpusztított városból, 50—60 ház áll még. A róm. kath., görög egyesült, görög-keleti, s izraelita templomok, városháza, nagyvendéglő, kaszinó, iskola, patikák, sok ház, melléképület, üzletek bentlevő áruikkal, fatelepek mind leégtek.

A lakosság legtöbbje hajlék- és élelem nélkül van. Még pár nap előtt jómódú emberek, kereskedők, hivatalnokok, iparosok épen csak azt menthették meg, a mi rajtok volt. — Biztosítva az óriási kárhoz képest elenyészően csekély volt. A nyomor enyhítésére gyűjtés indult meg. A szomszéd községekből kenyeret, ruhát 8 némi pénzbeli adományokat küldöttek.

A merre a szem eltekinthet, mindenfelé pusztulás szomorú képe tárul föl. Összeomlott házak, ledőlt kémények, füstölgő holmik jelzettek csak, hogy itt város volt. Ember, állat elcsigázva kiéhezve hempergett az utczákon. A jövő a lehető legkétségbeejtőbb. Szőlőtulajdonosok szőlői, kereskedőknek árui, könyvei, iparosnak szerszámai, fuvarosoknak szekerei semmisültek meg. Hogy a város megint felépüljön, régi kinézését visszanyerje, arra nem is számítanak, de a jószívű emberbarátok könyörületessége, országos gyűjtés által sok család meg lenne mentve a végpusztulástól.

A tűzvésznek egy emberélet is esett áldozatul.Kis Lőrincz szürszabó.

A király 5000 forintot adott a tokaji tüzkárosultak segélyezésére. Albrecht főherczeg 1000 forintot Simor bibornok prímás 500 frtor. A belügyminiszter a hatóságokhoz felhívást intézett, hogy a tüzkárosultak javára adományokat gyűjtsenek. Az emberi kö­nyörületesség jótékony munkájára van itt szükség, hogy a hajlék, ruha és élelem nélkül maradt szerencsétlen kárvallottak nyomorukban végkép el ne pusztuljanak.

Metszet Tokajról a Vasárnapi Ujság 1857. évfolyamában

Forrás: Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis. Köszönet érte, hogy a Vasárnapi Ujság összes lapszáma ingyenesen kutatható.