Tokaj Borvidék önképe és marketing-koncepciója történelmi vonatkozásai

               A borvidék birtokosainak marketing-politikájáról csak a modern időkben beszélhetünk. A nemzetközi piacokra törekvő borkereskedők a  15. században  a szerémi és más, már a római időktől ismert borvidékek termékeit szállították. Történelmi dokumentumok Mátyás uralkodásának korától  állnak rendelkezésünkre a mi borvidékünk érdekeinek képviseletéről. Amikor a szepességi városok egymással versenyeztek a magyar borok sziléziai és lengyel piacokra szállításáért, elsőként magának a bornak, mint kereskedelmi árucikknek az elismertetéséről, majd pedig a  városok eltérő érdekeinek érvényesítését érintő kérdésekről találunk bizonyítékokat a királyi intézkedésekben. Kassa városa a pesti borpiacon vásárolt borok mellett saját szőlőiben termelt borai értékesítését  is képviselte. Ezért a Tisza mentén és az alföldi utakon szállított szerémi borokat is csak a lúci révig volt szabad hozni. A városban pedig a helyi termés eladása élvezett előnyt. Kassa város lakóinak, sőt magának a városnak, mint birtokosnak a szőlői Mátyás korától a piaci verseny tárgyát képezték. A bártfai vámon már Mohács előtt egyre jelentősebb tételben voltak jelen az abaúji és a Bodrog-menti Hegyalja borai.

A török terjeszkedés során a dél-alföldi és szerémi borvidékek egyre több kárt szenvedtek, majd 1521, Nándorfehérvár elvesztése megpecsételte sorsukat. 1526-tal, az önálló és egységes Magyarország bukásával szokás jelezni a borvidékünk előtérbe kerülésének időpontját.

                A tárgyalt időben  borvidékünk felzárkózott a római hagyományú borvidékek közé, beleértve a termelési technika témáján kívül a bor kereskedelmi értékének növekedését. A 16. század az aszútermés megismerésének időszaka, ami a török birodalom tengeri és szárazföldi terjeszkedésének  következtében elfoglalhatta a mediterrán édes borok helyét a Magyarországtól északabbra található piacokon. Ezeken a piacokon Kassa és a szepességi városok kereskedői , s a török terjeszkedés miatt veszélybe került szegedi, túri, váradi és debreceni kalmárok eredményesen tevékenykedtek, s rajtuk kívül például a lengyel főváros, Krakkó lakói is bekapcsolódtak a hegyaljai borok értékesítésébe. A bor a ló-és marhakereskedelem mellett kiemelkedő haszonnal járó árunak számított. A mai marketingre nem volt szükség, az áru önmagát reklámozta. A kereslet még 1600 körül is meghaladta a kínálatot. A Királyi Magyarország vámszedő helyei mellett az északi hágók közelében lévő lengyel kereskedelmi központok vámszedői révén az két ország királyi kamarái is bekapcsolódtak a bevételek megszerzésébe. A legnagyobb veszteségeket az időnként fellángoló harcok, várostromok és a  hatalmi viszonyok változásai okozták. Szabadságküzdelmeink és a széttagolt országrészek fejlődésének anyagi bázisát a szatmári békéig egyebek között borvidékünk bevételei biztosították.

                Tokaj várának 1565. februári ostroma, s elfoglalása után a tokaji „reklámját” a bécsl császári és királyi udvar aszúfogyasztása biztosította, s mellette szerepet játszott más uralkodói központok, főként az orosz cári udvar legendásan híres borfogyasztása is. A 18. század tudományos és „turisztikai” irodalma a társadalmak szélesebb köreiben elterjesztette a tokaji jó hírét.(Tokaj stratégiai szerepe, az uradalom borbevételei hozzájárultak, hogy a sok, boráról nevezetes település közül Tokaj legyen a borvidék névadó települése.) III. Károly király 1737. okt. 7-i titkos utasítása, s az annak nyomán született szabályozás hozzájárult az igényes bortermelés és kereskedelem fenntartásához. A borvidék hírnevének terjedését jól szolgálták a tudományos művek. 1712-ben és 1726-ban Paulus Kéler a minőségi bortermelés módjait és termőhelyeit kiemelő művei, majd 1732 körül a Bél Mátyás köréhez tartozó – s a szőlészet tudományának első művelőjeként is  számon tartott  – Matolai  János  szőlőfajtákról, a művelés módszereiről és eszközeiről, sőt az aszúszüretről és aszúborkészítésről írt (de csak 1984-ben megjelent!) műve, s ennek nyomán1758-ban Domby Sámuelnek az aszúkészítést is bemutató orvostudományi értekezése  mind hozzájárultak magának a termelésnek és kereskedelemnek a fejlődéséhez.   1796-ban Dercsényi János német nyelvű, aztán 1798-tól 1810-ig Antonius Szirmay latin nyelven írt könyvei a borkészítés tudományos és tapasztalati  tudásanyagát is felvonultatták. Betöltötték az ismeretterjesztés és marketing tevékenység szerepét is. A 18. század végétől  a nagyközönségnek szánt ország- és megyeleírások, valamint egyes tankönyvek a belföldi tájékoztatás szerepét is szolgálták.

                1828-ban, Kassán jelent meg a helyi szerzőpáros, Mohl és Laszgallner borvidékünket bemutató műve, amely főként Szirmay Antal 1798-ban megjelent művére alapozva, részben saját kutatást és véleményt közölt Tokaj-hegyaljáról. Ez a mű elsősorban a külföld tájékoztatása szándékával íródott. A Hazánk és a külföld c. kiadvány a magyar bor és a külföldi borvidékek termékeinek piaci helyzetével, értékeivel foglalkozott, s belföldön ismerték.

                A 19. sz. második felétől, a szőlőbirtokosok egyesületei megalakulása nagy lendületet adott a  borvidék és termékei megismerésének. Minden bevonható tudományterület bevonásával született a Tokaj-Hegyaljai Album, Szabó József és Török István szerkesztésében. 1865-ben a borvidék geológiai térképe, majd 1867-ben a négy nyelven írt album korszerű és tudományos ismeretekkel gazdagította a marketing tevékenységet. Először került sor a borok kémiai elemzésére, mely korát talán meg is előzte a tudomány eredményeinek alkalmazásában.  Az album máig használható, ezért többször megjelent a reprint kiadása. 2017-ben Demeter Zoltán tokaji borász költséget nem kímélve, a borásztársadalom összefogásával az eredetivel azonos módszerekkel igényes új kiadást valósított meg.

                A filoxeravész válságos korszaka teljesen átrendezte, s a kor piaci igényeihez szükséges fejlesztéseket is megindította, melyekhez a kormányzat is megadta a szükséges támogatást. Ettől kezdve a fajtakiválasztás és –szelektálás (a telepíthető fajták meghatározása), a kereskedelmet szolgáló egységes borok nagy mennyiségekben történő előkészítése, a növényvédelem, lisztharmat és peronoszpóra terjedése miatti kényszerétől is indíttatva, Matthiász János tudományos munkájával az új fajták kialakítását és kiválasztását is elősegítve nagyot lépett előre a Hegyalja. A parlaggá vált területen kormányzati támogatással történtek a telepítések. A kultúrtáj szemmel láthatólag megváltozott. Soros ültetvények, korszerő meliorizációval létrehozott birtokok, emellett feldolgozó- és érlelő létesítmények, borlerakatok és a bortőzsde-jellegű tevékenység fellendülése, emellett korszerű bortörvény, vincellériskolák szolgálták a magyar bortermelés nemzetközi élvonalba emelkedését. Ehhez kapcsolódott a marketing-tevékenység. A szakmai szempontok a szőlőültetvények kezelése és a borászat terén a fő célok és elvek megfogalmazásától kezdve a munkák módszertani leírásáig és végzésük igényességéig minden rendben volt. A Borovszky Sámuel által szerkesztett, 1906-ban megjelent „Sátoraljaújhely város és Zemplén vármegye monográfiája” sok évtizeden át, s tulajdonképpen a mai napig használható módon mutatta be a vármegye belső viszonyait.

               A kiegyezéstől az első világháború kitöréséig tartó korszak a magyar gazdaság fejlődésének aranykora. Mindez a tudományok és a kultúra csúcsteljesítményeivel volt megkoronázva. A 19. sz. végén a millennium lelkesedése hatotta át az országot. A Budapesti világkiállítás hazánk termékeit részletesen, de a jellemzőket kiemelve és nagy hatást kiváltva mutatta be.

               A bormarketing egyik alapkövetelménye a tudományosság.  A történettudomány vonatkozásában ez nem volt sikeres, bár a nagyközönség előtt ez nem vált ismeretessé.