Röviden a Szepsi Laczkó Máté „legendáról”

A Sz.L.  Máté történetnek két jól elkülöníthető része van:

1. Kiinduló mondata, amit Újhely városkönyvéből idéznek: történelmi tény. Vagyis Kazinczy Péter szavai, hogy Sz.L.M. ünnepi alkalomra aszút vitt L. Zs-nak, -nincs kétségem felőle: igaz történet. K. Péter ott lehetett, láthatta. Bár egy emlékezeti mondat, de sok ilyen eset lehetett. A korra jellemző.

Értékelése: A Lorántffy-család és I. Rákóczy György családja így ismerkedhetett meg az aszúborral.Ez tehát az ő valós történetük. Ez nem vitatható.(Legendának ezek miatt nem nevezhető). Később, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején kifejlődött a történet. Jót tett neki a fejedelem zsenialitása. Ave ! Dicsőség!

2. A későbbi, Borkombinátban rögzített történet: tudni illik, hogy az aszúbor készítési módja (receptúra) kiegészíti a témát, teljesen ellentmond a történelmi folyamatnak! A 3- és öt, 6 puttonyos aszú (ami a történet vége lett) nagyon hosszú idő alatt (1571-től a 20. századi törvényekig) nem szerepel a végső formában a történetírásban, törvényekben!  Vagyis a Borkombinát korszaka előtt nem alakult így ki! Mindenki úgy csinálta, ahogy akarta.(Persze az aszúszemet puttonnyal mérte). Egyedül a gönci hordó előírása 1737. évi! Vagyis a Borkombinát koronás reklámfüzetének ide illő mondata több száz évet foglal össze. Ez találgatás, ezért nem legenda. Pontosabban: reklámszöveg.Ezért nem is lehet a SZ.L.M- krónikában.

A krónika előbb Sárospataki krónika címén, Toldy Ferenc által közzé téve 1857- ben, a Magyar Történelmi Tárban jelent meg.A következő évben, 1858-ban, a Mikó Imre gróf által kiadott Erdélyi Történelmi Adatok III. kötetében. Utóbbi előszavában ki van fejtve: rendkívül sok papírcetli nehezítette a folyamatos szöveg kialakítását, amit Mikó gr. egyik embere szerkesztett.

A két kiadás azzal magyarázható: Szepsi L.M., miután Lorántffy Zsuzsannát feleségül vette I. Rákóczy György, az 1615-ig megírt szöveget befejezettnek tekintette.Sárospatakon, a Lorántffy-udvarban lehetett elhelyezve.

A házasságkötés után nem volt szükség SZ.L.M- ra, elküldték Bényére papnak, de megbízták a krónika befejezésével. 

Máté tiszteletes írása ( az ifjú férj csatától való távolmaradása miatt) nem tetszett I. R.Gy- nek, s a krónikaíró kegyvesztett lett a pataki udvarban.(A férjnél.) (Bethlen Gábor híres mondata az esetről: “Zsuzsikának fájt a feje.” Ezt a Borovszky: Abaúj vármegye monográfiájából idéztem.) Amikor pedig Tolnai István, a sp-i koll. rektora kérte a krónikát Gyulafehérvárból, a fejedelem elküldte, de megmaradt az a levele is, amelyben 1637-ben visszakérte.Gondja volt rá, hogy ne nyomtassák ki. (Ez a két kiadás közül a hosszabb szöveg, mert tovább írta.)

Több szót nem is vesztegetek erre.