Miért Tokaj?

           Miért Tokaj lett a borvidék névadó települése? Erre a kérdésre egyszerű, de sokrétű válasz adható. Ráadásul a kérdés időben is kiterjedt elemzést kíván.

           Az egyszerű válasz így hangzik: Tokaj volt a bortermelő táj legismertebb helyszíne, amikor a bortermelés bel-és külföldi hírneve kialakult.

           Mindemellett jogos a kérdés felvetése, mert a borvidéken számtalan kiemelkedően jó termőhely van, s ezek a vidék egykori királyi és földesúri kiváltságokkal rendelkező városai és „mezővárosai” határában fekszenek. A minőségi bortermelés tehát térben differenciált, s annyira jelentőssé vált, hogy a „városok sűrűsége” a vidék borkereskedelmének fénykorában az országos átlag felett volt. A borvidék a 16- 18. század folyamán a legjellegzetesebb  „városias” körzet volt Magyarországon. Chaptal francia történésznek az a nézete, hogy a szőlőtermelés „városalakító” tényező volt, borvidékünkön helytálló. Ezt azonban bizonyos korlátok között kell értelmezni, ugyanis a mi sokat emlegetett „oppidum Submontanum,” vagyis hegyaljai mezőváros településegyüttesünk városkái iparosodás és kereskedelem szempontjából egysíkúak, egyoldalúan szőlő-és bortermelésre, s ezekkel kapcsolatos tevékenységekre korlátozottak. Jellegzetes helyzetükből adódik az is, hogy közülük több Tokajjal azonos, vagy még kifejezettebb központi szerepet tulajdonított, s tulajdonít ma is magának.

           A Tokaj vezető szerepével kapcsolatos nézetek szerint vannak jobb bort termő helyek is, s egyes szerzők ezt a maguk szempontjai szerint fogalmazzák meg. Különösen a borkereskedelem válságos időszakaiban kerültek előtérbe a különböző városokat kiemelő nézetek, melyek azonban végül is nem vonják kétségbe, hogy a legszerencsésebb a „tokaji bor” megnevezés.

           Tokajt, mint névadót nem kiválasztották, szerepét a természet és a történelem alakította ki.

           A tokaji Kopasz- hegy olyan szerepet tölt be a tájban, mint a Sarkcsillag az éjszakai égbolton.  Közelítsünk bármely irányból, egy-két napi járóföldről megmutatja, merre tartsunk.

           A régi századokban a pesti révtől a „Kijevi nagy úton” a Vereckei-hágó felé, vagy Kassa felől. a Hernád völgyéből a Tiszántúlon át délkeleti irányban, avagy az Árpád-korban a „Szalacsi nagy úton” (sóúton) érkezőknek 50, vagy 100 km-ről mutatta magát. Nemcsak az útirányt, de a legkeskenyebb árteret, a legjobb „kőrévet” is jelölve irányította az utazókat. A nagy pusztákon, mocsaras alföldi tájakon, erdőkkel borított folyómenti hátakon, járatlan utakon segített az utazóknak, a háborúzó katonáknak, a természetben élő embereknek.

            Olyan pontja a terepnek, melyre Anonymustól Szerémi György püspökig, régi korok és napjaink egyszerű emberei vágynak felmenni, hogy felülről tájékozódjanak. A hegylábi magaslatok nemegyszer szolgáltak a környék katonai ellenőrzésére (Óvár, Abaffy-sánc), s ez így volt nemcsak régi korokban, hanem a két világháború éveinek történéseiben is. A természet a Kopasz-hegyet –mint Petőfi írta-„hadsereg előtti vezér” szerepére teremtette. A tokaji bor történetében, a hozzá fűzött gondolatokban a hegy és az alatta kialakult településnek ez a természet adta kiválasztottsága is megjelenik. Akik pedig itt születtek, azok számára a szülőföldet jelképezi. A természet gazdag adományai más tájképi elemeket is emblematikus értékekkel áldottak meg („incipit in Sator, desinit in Sator,”) ez a kiválasztottság a sok különleges hely közül mégis leginkább a Tokaji- hegyhez kötődik, ahová, mint tudjuk még Bacchus is áthelyezte trónját.

           A „tokaji” bor és borvidék, mint fogalom kialakulása a 16. században történt, a következő évszázadokban használata általános volt. „Törvényerőre emelése” a VI. (magyar királyok között III.) Habsburg Károly osztrák császár és magyar király 1737. évi, a tokaji bor kereskedelméről szóló titkos királyi utasítása eredménye. Elrendelte ugyanis, hogy így különböztessék meg a világ közismert borvidékei közül elsőként kialakított „zárt borvidék” termését a többi termőhely borától. A bor szállítására elírta a „gönci” hordók alkalmazását, s ezekre a hordósütő, izzó vassal „Tokaj” feliratot, a királyi koronát és évszámot kellett feltüntetni.

           A megnevezés történelmi múltja áttekintéséhez elsősorban a 16. század alakító tényezőit kell számításba vennünk.

           Tokaj az Árpádkorban elsősorban Kőrév néven említett hely volt, mely mellett későbbi neve is párhuzamosan létezett. A megnevezés már önmagában is azt jelenti, hogy mint átkelőhely emelkedett ki a környező települések közül. Az átkelőhely őrzésére földvár (az Anonymus által 1200 előtt említett Himesudvar), majd 1410- körül váracska (castellum), a 15. században már kiépítettebb vár, majd ezt övező külső védrendszer (külső vár) alakult ki. A vár ellátására uradalom szerveződött, mely eredetileg a tállyai váruradalom megfelezését jelentette (1459), majd a hazánk két- ill. három részre szakadása időszakában erődítményként és gazdasági súlyát tekintve más uradalmakhoz képest jelentős birtokká vált.

           Amikor a vidék szőlőtermelése elérte a soproni, budai körzet bortermelése szinvonalát, s bekapcsolódott a nemzetközi áruforgalomba (vagyis Mátyás király korától 1526-ig, s az azt követő évtizedekben) Tokaj várának stratégiai jelentősége, s termett borának jó híre állandósult, úgy bel- mint külföldön országunk települései közül Tokaj volt az egyik legtöbbször emlegetett hely. Olyan események helyszíne volt Tokaj, mely méltán érdeklődésre tarthatott számot. Ma már nehezen tisztázható, miként kötődött az aranyat termő szőlő legendája a Szerémségen kívül Tokajhoz is, de ideje meghatározható: Paracelzus 1524-ben járt mindkét vidéken. Mint a gyógyászat megújítója és alkimista ezért utazott ide, s mint maga írja: Tokajban, Tarcalon, Mádon és Tállyán vizsgálódott. Az ő híradásai megelőzték magát a bort a távoli tájakon. A tokajit a borok királyának nevezte. Kell-e ennél jobb kezdet a hírnév útján? Ez a hírnév pedig összekötődött a gyógyító arany eszméjével.

           A „világraszóló” események közül pedig itt csak néhányat emelhetünk ki. Itt választották 1526 októberében Szapolyai Jánost a magyar nemesség „nemzeti pártjának” tagjai, s egy év múlva itt győzte le az ő katonáit I. Habsburg Ferdinánd hadserege. Ez az eseménysor a Habsburg királyaink 1918-ig tartó uralkodásának kezdete. A megmaradásért élet-halál harcot vívó magyarság útkeresésének nevezetes eseménye volt Németi Ferenc tokaji várkapitány átállása a Habsburgok szolgálatából erdélyi oldalra, s melynek vége Tokaj vára 1565. évi ostroma, s eleste lett. Az eseményre, vagyis a Habsburgok uralmának megszilárdulására egész Európa figyelt. Az említett esemény egymillió magyar forint és 4000 hordó bor megszerzését is jelentette. Ez pedig jelképes kezdete volt annak, ahogy a királyi udvar a borvidék termését és hasznát megszerezte. Ekkor szőtte terveit Schwendi, a győztes hadvezér a tokaji bor szállításáról, megszervezte a „Szepesi kamarát” a királyi bevételek növelésére. Ugyanakkor borok és birtokok jutottak királyi tulajdonba. Tokaj 1610-ből származó, de első formájában 1570 körül fogalmazott „törvénykönyve” (valamint a tokaji uradalom1561. évi urbáriuma) ekkor említi először a helybeli „császári szőlőket,” melyek nem mások, mint a majorsági szőlők. Tokaj vára a királyé, uradalma és szőlői birtokosa a királyi kamara lett. A 16. században végleg eldőlt, hogy a borvidék névadója Tokaj.

           Mindez dokumentumokban rögzült. Ebben a korban keletkezett (1549) a vidék első, helyi jelképként szőlőt ábrázoló pecsétje, amit Tokaj kapott. Zemplén egy év múlva kapott vármegyei pecsétje szintén tartalmazza a szőlő motívumát. Ebben az évszázadban keletkezett levéltári dokumentumok, (esetenként szőlőhegyeket ábrázoló) vármetszetek és térképek ábrázolták Tokajt és vidékét. Lázár deáktól (1528) Marsigli gr. térképéig (1726) kiemelkedő helyet kapott vidékünk helységei között Tokaj, mint ahogy a kor krónikáiban (Szerémi Györgytől Szepsi Laczkó Máté kéziratán át Babocsay Izsák Fata Tarczaliensia c. művéig mindenütt kiemelkedő helye van városunknak. A sort pedig folytathatnánk. A jelzett témákban egyre inkább kiemelt helyet kapott a tokaji bor.

            A hírnév megkoronázása pedig egyre inkább az aszúhoz kötődött (1571, 1576), melynek elismertsége, hírneve idővel irodalmi magasságokba emelkedett. (Ennek méltó dokumentuma a Tokaj a magyar irodalomban és Tokaj a világirodalomban c. két gyűjteményes kötet.) A tudomány (Bél Mátyástól Dercsényi Jánosig) és a művészetek zenétől képzőművészetig, immár évszázadok óta hirdetik a tokaji kiválóságát. A borvidék világörökségi státusza (2002), a tokaji bor hungarikum rangja kötelezi minden kor borászát egyik nemzeti büszkeségünk és jelképünk, a tokaji bor kiválóságának megőrzésére.