Az eset, amiről írok Még 1418-ban történt. Kállóban a megszokott időben, a nagyböjt napjaiban tartott vásáron Erdély János, Perényi Miklós fia, László jobbágya egy hordó bort árult, ebből azonban idővel peres ügy született. Az ügy Zsigmond király személyes jelenlétéhez kötött bírásági tárgyalására került sor, amit csak kiemelkedően fontos ügyekben volt szokás igényben venni.
Az eset úgy rekonstruálható, hogy megegyezés született: a hordó bor egy lóért cserélt gazdát. Érdekes, hogy a bor többet ért a lónál, s ezért Kállainak tartozása keletkezett. Ennek kiegyenlítése nem történt meg helyben, s elhúzódott a tartozás rendezése. Vita abból támadt, hogy az eladó Perényi László apja Tokajban fogságba ejtette az adóst. Per, mégpedig a legmagasabb szinten lefolytatott eljárás azért lett belőle, mert mindkét fél számíthatott a király támogatására. Ezért született – egy általunk kicsinek vélt ügyben – 1420. márc. 12-én, Budán Zsigmond király ítéletlevele. Debrői lázadása idején, 1403-ban mind a felperes Perényi, mind az alperes Kállai családok a király hűséges támaszai között voltak. Ráadásul mindkét fél prokurátort, vagyis az egyik a vádat képviselő, a másik a védelmet ellátó ügyvédet is felvonultatott. Nyilvánvaló volt, hogy magas rangú emberek becsületbeli ügye rendezése igényelte a különleges, király jelenlétéhez kötött eljárást.
Nézzük a felperes vádját. Perényi László, Miklós néhai bán fia prokurátora (jogi képviselője) szerint a király a tárgyalás előtt már parancsba adta számára az ügyben illetékes hatóságok, a leleszi konvent és Szabolcs vármegye hatósága oklevele bemutatását az ügy előzetes vizsgálatáról. Felperes állítása szerint a hordó bor árát nem fizette ki alperes, ráadásul a bort Medjesre (ma Nyírmeggyes) a házába vitette.
Kállói Zsigmond alperes álláspontját a védő prokurátor (népiesen prókátor, azaz ügyvéd) úgy fogalmazta meg: a hordó borért nem készpénzt, hanem cserébe egy lovat adott. Ez nem fedezte teljesen a bor árát. Álláspontja szerint az eladó Perényi László apja, Perényi Miklós bán elégtételt vett rajta, amikor Tokaj mezővárosban (oppidumban) őt letartóztatta. (Az opidum szó az eredetiben egy p-vel van írva.)
Felperes ezt a bizonyítási módot nem fogadta el, ezért a király arra kötelezte, hogy a vevő a leleszi konvent és 12 nemes ember előtt tegyen esküt arra, hogy a letartóztatás megtörtént. Ennek teljesítéséig az ügy tárgyalását elhalasztotta. Az eskütétel megtörtént, s ezzel a pereskedés befejeződött.
A téma Tokaj központú szemléletemből adódó megközelítése: számunkra ez a dokumentum Tokaj mezővárosi jogállásának első írásos említése. Általánosságban az oppidum szó használata tévedés is lehetne, de az, hogy egy királyi Ítéletlevélben fordul elő, emellett két hatóságnak a hivatalos eljárásban történő szereplése erősíti igazságtartalmát. Ugyanakkor nem magáról Tokajról vitáznak. Valószínű, hogy a bor valamelyik Perényi-birtokon, s nem Tokajban termett.
A dokumentum jelentősége: 2020-ban, ez évben Tokaj ünnepelheti mezővárosi rangja említésének (múltjának) 600. évfordulóját.
Tokaj ekkor még a tállyai váruradalomhoz tartozott, birtokosa 1412-től Garai János, Miklós bán testvére volt. A király Tokaj birtokosának sógora volt, az oppidum megnevezés nem lehet tévedés.
Tokaj, 2020. december 10.
Zelenák István
