Cikkek, Személyek

Broczkó Barnára (1941-2020) emlékezve

Kegyelettel emlékezünk Tokaj művésztanárára, aki végső nyugalomba helyezése a tokaji református temetőben 2020. július közepén fog megtörténni.

                A minden tokaji által ismert Barna  a II. világháború sodró eseményei között látta meg a napvilágot. Édesanyja, Erős Jolán a tokaji adóügyi jegyző lánya volt. Édesapja felvidéki- Rozsnyó környéki-  magyar.  Budapesten ismerkedtek meg és kötöttek házasságot. Ott született Barna. Aztán Rozsnyón kaptak állást, de Bandi bácsit behívták katonának, mire édesanyja Barnával, s a Tamás nevű csecsemőjével haza költözött.  Bandi bácsi fogságból szabadulva még 1945-ben itt találta meg családját, s ettől kezdve Tokajban éltek. Kezdetben nagyon szegények voltak, de a háború utáni újrakezdés idején szerencsére munkát kaptak: együtt taníthattak Kistokajban. Az ottani tanítói lakásba költöztek. Barna itt járt óvodába, majd megkezdhette iskoláit. Ez nagyon bensőséges dolog volt: Lola néni, édesanyja három évig tanította.(Ez volt az idő, amitől fogva most rá emlékezők egy részével iskolatársak lettek.) Szeretetteljes évek voltak. A felső tagozatban pedig apukája is tanára lett. Náluk az iskola és a család élete egybeforrott. Tanára volt még Urbán Béla, aki képeket festett. Az igazgató, Oláh István színdarabot tanított be(Légy jó mindhalálig) és testnevelésórákat tartott. Két évig a „városi” és a kistokaji iskolát összevonták, ami újabb tanárok megismerésével járt. Ezek az évek sok gyermekélményt jelentettek számunkra.

A gimnázium Barna számára rosszul kezdődött: tüdőgyulladást kapott, s a szentgotthárdi gondozóba kerülve végezte el az első évet. Nagyon jó volt, mikor újra a családi és iskolai közösségbe került. A megszokott életét folytathatta. Egy probléma volt: be kellett hozni tanulásban az egy éves kimaradást. A gimnáziumban Mátyás János és Blaskó István volt az osztályfőnök. Tanítottak még: Sasvári László, Bakos Ferenc, Kiss Márta, Szabó Géza, Almássy Károly, Sipos Zoltán, Tenkács Tibor, Fabulyáné Szekeres Terézia és igazgatónk, Fabulya László is. Jó közösség alakult ki, élmény volt a kollégiumi, és bejáró vidéki társakkal napolta együtt lenni. 1956-ban Barna még Szentgotthárdon volt. A következő évben már az orosz mellett németet is tanultunk. Kovács Györgyné volt a tanárunk. A gimnázium tanulásra késztetett bennünket, s kialakult szemléletünk, irányultságunk. Barna közben a Tenkács Tibor délutáni szakköreire is járt. Érettségi után Barna modern szakma után nézett: autóvillamossági szerelőnek képezte magát. Eközben ráébredt: sokkal jobban szereti a festészetet. Pályát változtatott, ami azt jelentette, hogy beiratkozott az akkor induló nyíregyházi főiskolára, ahol két év alatt kellett egy szakot elvégezni. A választott biológia szakon Almássy Károly volt a legnevezetesebb tanára. Ezt elvégezve Prügyre került, általános iskolai tanár lett. Akkor az volt a rendszer, hogy levelezőn kellett második szakot végezni. Természetesen a rajz szakot választotta, s az egri főiskolára járt.

A rajztanári képesítés megszerzését követően állást kapott a tokaji iskolában. Ez változást hozott életében: itt ismerkedett meg feleségével, Kádas Máriával. Hamarosan házasságot kötöttek, majd két gyermekük született: Szilvia és Mónika. Közben családi házat építettek, s itt élték boldog fiatal éveiket. Barna jó apa volt. Ahogy szüleitől látta: együtt élt gyermekeivel. Sokat játszottak, kirándultak, sátraztak, utaztak. Sok év alatt eljutottak Bulgária tengerpartjára, bejárták a Kárpátokat. Nagy élmény volt a Tátra. Aztán az alpesi országokba és a két Németországba is eljutottak. Barna pedig jó kalauzuk volt, mindenütt tudta, mit kell megmutatnia. Gondoskodott arról, hogy sok élményben legyen részük. Később megélte az örömöt, hogy unokáival is foglalkozhatott. Család- és gyermekcentrikus apa és nagyapa volt.

Hasonló jókat lehet mondani tanári működéséről is. Ahogy szüleitől látta, meg akarta tanítani a rajzolás-festés minden titkár, módszereit. Órái a tehetség kibontakoztatását szolgálták. Jól  jártak vele a tehetséges tanulók: sok sikert értek el rajzversenyeken. Több diákja felnőtt korában is jól hasznosította ismereteit. Eközben Barna bekapcsolódott a tokaji művésztelep, majd a zempléni rajztanárok alkotóköre munkájába. Szenvedélyes festővé vált. Előbb aqvarelleket, majd olajfestményeket készített. Nagy kihívás volt az áttérés. Együtt járt a szemléletváltással: mám nem csak konkrét tárgyakat, tájakat és embereket festett, de magasabb szintű ecsetkezelés és elképzelés elvont alkotások megszületésével örvendeztették meg, őt is és a nézőket is. Igazi művésszé érett. Ezt mi a társai abból vettük észre, hogy évente tartott találkozóinkon kis kiállításokkal örvendeztetett meg bennünket. Barna pedig a sárospataki alkotókör tagjaként és egyénileg sok kiállításon mutathatta be képeit a nagyközönségnek. Az alkotótársak nagy hatással voltak rá. Egyre szebb képeket festett. Sajátos meleg színvilág jellemzi képeit. Ezek egyikével elnyerte Tokaj város díját. Aztán elkészült kiállítási kollekciója, végül interneten is elérhetők lettek képei. Elérte, amiért sokat dolgozott: képei gyönyörködtetik az embereket. Szereti a szép tájakat és embereket. Kiállításai voltak Tokajban, Tarcalon, Miskolcon és Patakon.

Idősebb korában gondolkodása és életszemlélete megváltozott. Megkörnyékezte az elmúlás gondolata. Szűknek érezte a világot, s helyet kellett változtatnia. A Balaton szépségétől várt inspirációt. Ott minden percét a festésnek szentelte, mígnem a magányosság vette körül. Tokaj szépsége- és talán az emlékei – visszahúzták, s egyre többször látogatott haza. 2015-től hazaköltözött.

Ebben befolyásolhatta, hogy egészségi állapota megromlott. Betegség támadta meg, s kezelésekre járt. Az lett a vége, hogy a betegség elhatalmasodott rajta, s kórházba került. Székesfehérváron,  fájdalmak között búcsúzott az élettől. Május ötödikén örökre lehunyta szemét. Családtagjai körében, szeretettel körülvéve hagyott itt bennünket.

Mi, akik iskolatársai voltunk, az évente tartott találkozókon még szorosabb barátságba kerültünk vele. Ő pedig képei sorát adta nekünk, melyek az ő távoztával szobáink falát díszítik, s emlékeztetnek alkotójukra. Most, hogy búcsúzunk Tőle, felidézzük közös napjainkat. Ő pedig szülei sírja mellett fogja örök álmát aludni. Képeit megőrizzük. „sikerhonlapját” megnyitva Önök is emlékezhetnek az alkotóra. Klikkeljenek a https://tokajbb.sikerhonlap.hu-ra.

Mi, megfogyatkozott társai, felidézve alakját és tetteit, örök nyugodalmat kívánunk neki.

Tokaj, 2020. május 27-én 
Az emlékező barátok

  • Zelenák István

    történész