Milyen forrásból származhatott a szószedet aszúszőlő-bor fogalmának ismerete? Erre egy tokaji várostrom és következményei felidézésével válaszolhatunk.
Tokaj várát 1565-ben a Habsburg pártiak elfoglalták az Izabella királynőhöz pártolt Németi Ferenctől. Ezzel véget ért Nagy Szulejmán és Miksa császár között 1562-ben – 8év időtartamra-kötött béke. A szultán kedvezőnek ítélte a helyzetet a további hódításhoz.1566 nyarán Szulejmán és szövetségesei hatalmas haderővel indítottak támadást, melynek Bécs elfoglalása lett volna a célja. Legnagyobb csatái Szigetvár és Gyula elfoglalásáért folytak, de az ostromló csapatokon kívül a krími tatárok is és török rablócsapatok is harcba szálltak a magyarországi végvári övezet végleges felszámolásáért, s az ország ellenálló képessége meggyengítéséért. A várostromokkal egy időben török és tatár csapatok pusztítottak szerte az országban. Szigetvár a környéken, a Dunántúl északi részein, majd Szolnoktól északra, fel Murány váráig. A szultán szövetségesének, János Zsigmond erdélyi fejedelemnek Tokaj ostromára adott parancsot. (A várat előzőleg az erdélyi fejedelemtől vették el a Habsburg-pártiak.)
Tokaj várát János Zsigmond csapatai 1566. október 4-én indított támadás közben kezdték ostromolni, s egy hónap elteltével közel álltak a győzelemhez. Szolnok török Tisza-hídján átkelve „számlálhatatlan”tatár sereg érkezett Tokaj, Kassa, Újhely és Ungvár térségébe. Forgách Ferenc krónikája szerint „…tömegesen bezúduló tatárok roppant pusztítást végeztek, ami a Tisza- Eger, Kassa és Ungvár körül van, egészen Murányig, tűzzel- vassal pusztították és végigrabolták…” Eger és a Keleti Kárpárok között 90000 rabot ejtettek. November 4-én érkezett Szokoli Mohamed nagyvezír titkos követe János Zsigmondhoz azzal az üzenettel: meghalt Szulejmán, hagyja félbe az ostromot, s küldje vissza Krímbe a tatárokat.
János Zsigmond a Tiszán épített hidat szétszedette, hogy gátolja a nép elhurcolását, s visszavonult Erdély felé. Aztán Debrecen és Böszörmény között véres csatát vívott a tatárokkal, s kiszabadította a rabokat.[1]
1566 ősze a valószínűsíthető időpontja a tokaji Garaiak aszúja keletkezésének. A leírt események évében – a harcokról szóló krónikás adatok szerint – a szultáni sereg indulása a szokásoshoz képest egy hónappal később történt. Ősszel pedig tovább tartottak a harcok, ami a török hadsereg részéről csak kedvező időjárás esetén fordulhatott elő. Ez bizonyítja, hogy az ősz hosszúra nyúlhatott. Egyben azt is valószínűsíti, hogy1566-ban a szőlő utóérésére alkalmas időjárás volt. Az elhurcolt lakosság ősszel visszatért, első dolga az emberi hajlékok újjáépítése volt, ezért csak ezt követően kerülhetett sor a szüretre. A szőlőtermés a tél kezdetéig a tőkéken maradhatott. Akkor még talán nem is sejtették, hogy ebből aszúszőlő-bor születik a földesúri pincékben. A 16. században Dél- Hegyalján a Garaiak a legnagyobb birtokosok közzé emelkedtek. A család kevésbé ismertágából származó Garai Máté, majd halála után, 1571-ben a szőlőit öröklő János, valamint Anna a legjelentősebb birtokosok közzé tartoztak. Szikszai Fabriczius
Balázs a háborús időkben maga is tapasztalhatta, hogy a későn szüretelt szőlő megaszúsodik, de leginkább a Garaiak aszúborának hírét hallhatta. Tudatában rögzült fogalommá vált az aszúszőlő-bor, ezért vette be szószedetébe. A szószedet a tudományos szintű használatát jelenti ennek a fogalomnak.
A borvidék lakói ekkor tudatosan még nem hagyták kései időszakra a szüretet. Érdekük azt diktálta, hogy mentsék a termést a háborús helyzet miatt. Emellett a helyi szőlőtermelő népesség élete mentésével volt elfoglalva. Idő kellett hozzá, hogy a kései szüret szakmai fogásként váljék gyakorlattá. A szüret Simon-Júda napi kezdésének törvényszerűsége a következő évszázadok népi bölcsessége.
A lengyelországi kereskedelemben még nem tartották számon az aszúbort. A Garaiak aszúja feltételezhetően a borvidék jó boraira számot tartó I. Miksa királyunk bécsi pincéjébe kerülhetett.[2]
[1] Garai János császári harmincados lett. Kassán a királyi ház mellett vett házat. A század végén, mikor Basta György- erdélyi hadjárata előtt- Zemplénben teleltette csapatait, Rákóczy Zsigmond mellett ő is részt vett a Basta seregeinek ellátásában. Forrás: Basta György hadvezér levelezése és iratai I-II. Szerk. VERESS Endre. Bp. 1909-1913. c. kötet több dokumentuma.
[2] FORGÁCH Ferenc: Rerum Hungaricarum… (Emlékirat Magyarország állapotáról. Budapest, 1962., valamint: http:gyorkos.uw.hu. Törökvész. Történészek 1556-1566 eseményeiről. Forgách Ferenc krónikája.
