1. Adatok hiánya, sok rejtély az államalapítás és a kereszténység felvétele időszakából
Vidékünkön Szent István államszervező tevékenységének része volt a katolikus egyház megszervezése. Az ő tevékenysége idején még nem történt meg az ú.n. egyházszakadás, a latin mellett a görög nyelvű katolikus térítés is jellemezte ezt az időszakot. Szent István a nyugati, római katolikus egyházzal kapcsolatot tartva szervezte meg a Szent János evangélistáról elnevezett egri püspökséget, mely legkésőbb 1007-ben már megvolt. A kialakuló Zemplén vármegye területe a XI. században hozzá tartozott.
István király első törvényei közzé tartozott a papi tized terményben történő szolgáltatása („akinek az Isten tizet adott…”), valamint a templomépítés elrendelése: minden tíz falu építsen egy templomot. Közvetlen környezetünkben bizonyosat állítani csupán a szabolcsi földvár mellett épült templomról tudunk, melynek alapjait a mai ref. templom belsejének régészeti feltárásakor, az 1970-es években találták meg. A legtöbb településről, illetve templomukról azt feltételezik, hogy Szent István, vagy Szent László korában létrejött. Ezt erősíti az 1067-ben keltezett, 1267-ben átírt „százdi alapítólevél”, mely az adományozó Péter ispán abban a mi vidékünkről felsorolja Rakamaz, Tímár, a köztük fekvő Wense, Vencsellő, Ladány, Szada, Bekecs, s mellette Zakariásfalva, Cosma falva, településeket.
A szerencsi parochiát először az 1217. évi pápai bulla említi.
A magyarság keresztény hitre térítésében fontos szerepez játszottak a szerzetesrendek. Időben első volt közöttük a bencések kolostora a mai szerencsi vár helyén, a közeli forrás vize mellett. Helyükre még a tatárjárás előtt Szent János keresztes lovagok rendjéhez tartozók telepedtek. Történelmi tény, hogy ők a muhi csatában, IV. Béla király védelmében lelték halálukat.(1241. ápr.11.). A pataki erdőispánság területén dominikánus szerzetesek kaptak földet. (Ők a Szent Vince, a szőlőtermést és termelőket védő szent tiszteletét terjesztették, kolostoruk a mai Szemice dombon állott.
A pataki „olasz” szőlőművelők a mai Bodrogolaszi keleti felén Imre király korában 1201-ben már itt éltek. Templomuk, a falu 13. századi eredetű épülete ma is áll.
Később sok más kolostor létesült, például a jászói és leleszi premontreiek, majd pedig az egyetlen magyar szerzet tagjai, a pálos atyáké. Ők Gönc, Göncruszka, Sajólád, Újhely, Terebes és Tokaj kolostoraiban éltek. Ez utóbbi keletkezésén vita van, ugyanis 1476-ban Szapolyai Imre kincstartó a Tokaj oppidumban lakó pálosoknak adományozta Tardos falut. (Ez az oklevél első ízben nevezi Tokajt mezővárosnak, legalábbis a ma ismert írások közül.) Szövege azonban a pálos kolostor újraalapításáról beszél. Feltételezem, a Remete Szent Pál szerzetesrend első kolostora a Lebúj sziklája feletti dombtetőn állott. A Szentkereszt-hegy neve, a Remete-hegy és völgy, úgy is, mint a népmondai „vérvölgy” elnevezés őrzi emléküket. Tokaj nevét ebből az időből nem említik a történelmi források. Százd monostora alapítólevele Kőrévet, vagyis a Bodrog torkolatánál fekvő átkelőt és a hozzá vezető Sóutat nevezi meg. Anonymus, aki 1200 előtt élt, Hymesudvart említi, mely szerinte a „Tarcal vezér” által emlegetett földvár volt. Ehhez pedig hozzátehetjük: ha földvár volt, „váralja” településnek, vagyis kiszolgáló népességnek is lennie kellett. 1216-ban, II. András korában a budafelhévizi János-rendi keresztes kolostorból telepesek költöztek Tarcalra. A következő évszázadban (pontosabban 1352-ben és 1383-ban) már nem tarcali, de tokaji keresztes telepesek (hospes) visznek bort a debreceni vásárra.
A legtöbb falu első említése a pápai tizedjegyzékekben történt, 1317 és 1334 közötti években. A zempléni főesperesi tizedkerület papjai és tizedfizetői között felsorolják Bay, Galuk (Golop), Seg (Szegi), Imar (Tímár), Ladon, Liska, Luc, Mad, Medisso (Megyaszó), Nova Villa (Újfalu), Olasi, Ond (Mezaondja), Pyud Kerestura (de Sancta Cruce, Prued a várispán neve volt), Kisfalud, Utraque Benye (Alsó- és Felső- Bénye), Thaya, Tochua, Sombon, másképpen Macra, Sátoralja, Nagyolasz és Zerench. Feltűnő Tarcal és Tokaj hiánya.
Ezek nem fizettek tizedet, mert lakóik a keresztesek telepesei voltak! Nem adóztak a püspököknek. Kiegészíti a forrásokat két krónika: egyik Anonymus gesztája, a másik a Képes Krónika. Ebben Tokaj említése az 1091. évi kun betörésnél szerepel. Tarcalon, mint ismert, Könyves Kálmán királyunk 1100-ban zsinatot tartott, ez pedig templom nélkül elképzelhetetlen. Ilyen haloványan rajzolódik ki Tarcal és Tokaj korai története.
2. És akkor hol vannak papjaink? Hol templomunk?
Annyi bizonyos, ahol udvarbirtok (Hymesodoar) volt, ott legalább kápolnának lennie kellett! Helyéről vita van: a későbbi vár helyén, vagy a mai településközpontban állott a vesszőfonásos, betapasztott sövény (patics) falakkal épített udvarhely. Egy biztos: a keresztesek falvaiban voltak templomok.
Csak feltételezhetjük, valami kis templom a mai helyén állhatott. Tokaj első papját csak 1452-ben említik, János a neve. A mohácsi csata után keltezett a második adat: 1527. szept. 26-27-én döntő ütközetek voltak Tarcal és Tokaj között. Ferdinánd és János királyok küzdelme folyt. A csata előtt János hívei Buda és Eger felől ide menekültek, nyomukban az ellenséggel. Olyan sokan voltak, hogy még aludni sem volt hol. Szerémi György, a krónikaíró (egy másik) János tokaji kántorral egy ágyban töltött pár órát. Aludni nem tudott, mert kora hajnalban sietett a hegyre, megnézni, hogy jön-e már az ellenség? Ferdinánd katonái Tarcalon éppen gyülekeztek. Magyarország belső harcait vívta. Néhány év elteltével, pontosabban 1537-ben Ferdinánd sikeres vezére, a Luthert követő Serédy Gáspár katonáival elpusztította az ellenséges katolikusok, konkrétan a tokaji pálos atyák kolostorát, ne legyen erődítménye János király párthíveinek. Ferdinánd király elnézte a sajátos pusztítást, sőt 1541-ben az egész tokaji uradalmat Serédynek adta. Ő volt a legsikeresebb hadvezére. A Serédy-birtoklás korában került sor Tokajban a protestáns térítésre. Batizy András, a Felvidék leghatásosabb prédiátora 1543 körül Tokajban tartózkodott, s a hívek nagy része a lutheri tanok hazása alá került. Ettől kezdve a (mai) katolikus templom a protestánsoké lett.
Ezután már sok szó esik papokról, prédikátorokról és templomokról. Idővel erőteljes rekatolizáció kezdődött. Az egri püspök 1670-ben német katonák segítségével üldözte el a kálvinista papot, s a templomot visszaadta a katolikus egyháznak.
Az 1705-ben tartott szécsényi országgyűlés törvényben rendezte az egyes felekezetek és templomok helyzetét. Ennek nyomán a tokaji templom a katolikusoké lett, s 1709-ben ténylegesen át is adták azt a katolikus. híveknek. Ők régi lelkészüket, Körmöczi Jánost is visszahívták. Ez időtől minden lelkész neve ismert. A templomot 1710 után nagyobb átépítés nélkül felújították. A rk. pap szőlőterületet kapott az Aranyoson. Rákóczi a mai Arany Sas helyén álló kúriája kertjéből egy részt átadott az új ref. templom építése céljaira. A harangok egyikét a katolikusok szintén átadták, a közadakozásból megindult építkezést maguk is segítették. A temetőkertben kialakították az elkülönített részeket. Ekkoriban a református templomoknak nem adtak torony építésére engedélyt.(Az csak 1802-ben épülhetett fel.)
A pálos szerzetesek kolostora a 17. század végére elnéptelenedett, birtokaik idegen tulajdonosok kezébe kerültek. Helyettük 1711-ben Tokajba hívta a ferences kapucinusokat Witterbachi Hugó Kristóf tokaji sóinspektor. Idetelepítésüket Telekessy István hitbuzgó egri püspök segítette. A rendfőnök, P. Gergely három szerzetest küldött, akik 1712. dec. 6-án érkeztek Tokajba. Két évig bérelt épületben laktak, majd a kincstár (királyi adományként) átadta nekik a volt pálos rendház telkét azzal a céllal, hogy új kolostort építsenek. Ez 1716- ben kezdődött, de csak 1725-ben kapott új lendületet az építés. Ekkor gr. Koháry István jelentős, 20000 m. forintos adományából folytatták. 1729. aug. 2-án szentelték fel az épületet. Ez ma is a város egyik legjelentősebb épülete. Torony nélküli temploma, iskolája, a novíciusokat befogadó kollégiuma, adományok folytán nagy körbekerített kertje és udvara volt.
A piarista (kegyes) atyák tanítórendjét egy gazdag nemes, Pikóczy kapitány özvegye, Eleonóra telepítette Tokajba. (Ő muzulmán hitről áttért katolikus nő volt.) Mint özvegy, 1723-ban saját kúriája telkén rendházat és tantermeket épített számukra. A Rózsa- köztől a Furmint vinotékáig a piaristáké kolostora állott. Gimnáziumuk ú.n. alsó három osztálya sok éven át nevelte az ide jelentkező úri fiatalokat. A két szerzetesrend azonban még ebben az évszázadban megszűnt. A piarista gimnáziumot áttelepítették Sátoraljaújhelybe, ahol egyesülve az ottani piarista intézménnyel a mai Kossuth Lajos Gimnázium elődje alakult ki. A kolostor ingatlanja a vallásalaphoz került, majd királyi adományként megkapta azt Zemplén vármegye „Fő Fizikusa” (ma főorvosnak nevezzük) Weiss (későbbi nevén Dercsényi) János.
1787. József rendeletét a kapucinusok esetében királyi biztosok hajtották végre. 1787. okt. 22-én átadták a királyi leiratot P. Kelemen rendfőnöknek. Az ingatlan a vallásalaphoz került, s idővel értékesítették. Beck Pál császári tanácsos, kir. geometra (mérnök) kapta meg. Leánya, Paulina gr. Degenfeld Imre szabolcsi főispán felesége lett, s idővel gyermekük Ilona gr. Tisza Kálmán későbbi miniszterelnök felesége volt. Az első világháború idején Gr. Tisza Istvántól az állam vásárolta meg hadiárvaház céljára. (Később tüdőkórház, jelenleg szellemi fogyatékos gyermekek otthona.)
A r.k. templom a település földrajzi, a természet által kijelölt középpontban jött létre.
Itt van a piac, a városközpont. Itt találkoznak a természetfeletti erők és az ember.
Magának a templombelsőnek és a közvetlen környékének (cinterem, vagyis temetkezési hely) régészeti kutatása mostanában nem várható.. A templom legrégebbi ábrázolása 1750-ből való. Ez mai szemmel viszonylag kisméretű, s a gótikus időkből kifejlődött, szokásos és egyszerű templom létezését igazolja. Tokaj kamarai város lévén, a királyi kamara volt templom építésének szervezője. Egy erősen leromlott állapotú templom álhatott itt, melyet aztán az 1770-es években felújítottak, pontosabban újjá építettek. Erről már a kamarai tervtárban őrzött dokumentumok tájékoztatnak. A maihoz képest kisebb, magas, támoszlopokkal erősített, egyhajós kőtemplom készült, melynek 1909, vagyis a felújítás előtti évekből származó fotók a bizonyítékai.
Ugyancsak a XVIII. században került sor új plébániai épület emelésére. Gazdasági épületek átalakításával és kiépítésével alakult ki a jelenlegi plébániaépület.(Az egyház iskolai épülete a mai Tokaji Borok háza helyén állott.)
A templom sokáig nem szorult átalakításra, mindössze főutcai falaihoz épült egy-két bolt. Már a 18. században görög kereskedők igénytelen sátrai vették körül a templomot, melyek alatt portékáikat kínálták.
1900 körül a templom elhasznált állapotban volt, ezért került sor átépítésére. Az évszázadok során megváltozott a település szerkezetében elfoglalt helye. A középkorban a templom fölötti utca volt a piactér, ezért oda épült a torony és a bejárat. Közben a város főutcája az országút lett, piaca is oda helyeződött. (A mai főtér régi neve is Piacz utca volt.)
A tervet a kir. Kamara szerepét a pénzügyminisztérium vette át. A tervet Zobel Lajos budapesti műszaki főtanácsos készítette. Olyan templomot tervezett, mely kiemelt szerepet kapott a főtér épületei között, s egyben a tér egész hangulatát megváltoztatta. Mint naponta látjuk: Isten háza uralkodik a főtér épületei között. Stílusát tekintve neoromán építészeti jegyeket visel, vagyis boltozatos áthidalások jellemzik. Egytornyú templom, az épület egyensúlyát a kis tornyocska alakítja ki.
Az épületet Balogh János kassai és Bényei István sátoraljaújhelyi mesterek emelték. Három évig dolgoztak rajta, lényegében minden falat átépítettek. Elsősorban a torony átépítése adott feladatot, de a támoszlopok és a túlsó oldalra átépített oldalszentély kialakítása is sok munkát jelentett. Az építési költség 120000 koronát tett ki, amit az állam biztosított. A hívek a belső művészi berendezésre 50000 koronát gyűjtöttek. Ebben a katolikus vallásalap, gr. Andrássy Dénes és a helyi birtokos özv. Vécsey Károlyné hozzájárulása is benne volt. A famunkákat helyi asztalosok készítették. A templombelső kifestésében Tajdy Jenő rajztanár is részt vett, aki a szentély előtti hatalmas boltíven a híveket ábrázolta. Az építkezésről a Szerencsen megjelenő Tokaj-Hegyalja c. lap is beszámolt.
Az első világháborút követő harcokban, amikor a vörös hadsereg és a román intervenciós hadsereg többször váltotta egymást a vidékünk birtoklásáért folyó harcokban, a templom a megfigyelőállás szerepét játszotta, s ezért belövéseket kapott, s megsérült.1927-ben (más adat szerint 1929-ben) kigyulladt a tornya, s elhamvadt a fa szerkezet. (Égéséről korabeli fotó készült.) Helyreállítása során palatetővel fedték. A háború után a régóta romos iskolaépület helyett újat építettek a görögkeleti templom melletti üres telken. Az egyházközség elnöke, Polereczky Kálmán vezetésével áldozatos és eredményes munkát végeztek. A régi iskola helyén szegényházat, a tanító és kántor számára lakást építettek. A lelkészek közül az 1849-től 1903-ig szolgáló Bergler Gyula díszpolgári címet kapott, s az őt követő Karniss István, az említett építkezések időszakának lelkésze szintén nagy tiszteletnek örvendett.
3. A templom belső képe
A templom bejárata tehát a nyugati végéről a keletibe került a toronnyal együtt. Ezzel a szentély szintén helyet cserélt. A főbejárat a torony alsó szintjére vezet, az előcsarnokba. Fölötte a kórus tere van az orgonával, mely a templomhajó, vagyis a hívek felé nyitott. Az előtérben tájékoztatást kapunk a falon látható Fekete Mária kegyképről. A szemben lévő falon pedig a mártirrá lett plébános, Stumpf Mátyás lelkészi helytállását ismerteti.
Fekete Mária kegykép: a lengyelországi pálosok és a tokaji egykori pálos kolostor helyszíne közötti szoros történelmi és lelki kapcsolatot fejezi ki.
A kb. 100 éves Fekete Mária ikon Béres Béla plebános elmondása szerint Kijevből került hozzá. Elvitte Czenstochovába, hogy összehasonlítsa az ottani kegyképpel. Teljesen azonosak.
Stumpf Mátyás 1941-től volt a templom plebánosa. 1945 januárjában, amikor a tokajiakat (több, mint 30 személyt) hurcoltak, a sorbaállított emberek láttán tiltakozott. Ezért megragadták és hívei közé lökték. Őt is deportálták, ismeretlen helyen pusztult el. Feláldozta életét másokért.
Az előcsarnokban rövid szöveg emlékeztet a templom történetére. A szenteltvíz tartó mellett elhaladva keresztet vetünk, s ezután Isten házába érkezünk. Hatalmas, magasságos templomhajó, méreteivel és berendezési, ill. díszítő festményeivel, szobraival magasztos hangulatot áraszt. Az ajtó mellett Szent József szobra áll, karján a kis Jézussal. Kétoldalt szobrok. Páduai Szent Antal, illetve Kis Szt. Teréz szobra köti le tekintetünket. A falakon Jézus kereszthalála útvonalának stációit domborművek idézik.
A padsorokkal szemben, a Szentély félkörös építménye központjában a főoltár Riefesser József tiroli (St. Ulrich városból) fafaragó művész által készített aranyozott dombormű, hét jelenetet ábrázol Jézus életéből. Megtaláljuk rajta Melkizedek kenyér- és boráldozata jelenetét.(A kenyér és bor áldozatot Ábrahám adja át a templom főpapjának. Ószövetség, az áldozat előképe.) Másik oldalon Izsák föláldozása, az angyallal. A főoltár e domborművei egységes mondanivalót képeznek az újszövetségi történettel.
A szentély előterében álló asztal a miséző oltár. A hívekkel szemben celebrálja a lelkész a misét. Az oltár a sárospataki Szent Erzsébet templomból került Tokajba, eredetileg annak volt a Mária-oltára. Művészi domborművei bibliai jeleneteket ábrázolnak.
A templom régi, Keresztelő Szent János oltára a szentélytől (szemből nézve) jobbra van felállítva, jelenleg mellékoltár, a hívekkel közvetlenül összefüggő szertartások (keresztelés, esküvő, gyónás-áldozás) ez előtt történnek. (Ez az oltár 1714-ben volt felszentelve, egy föltételezés szerint akkor készült.) A ma használt papi miseruha az 1945. januárjában ide került lelkészé, Skripeczky Béláé volt. Ugyanis 1944-ben a „felszabadító” orosz csapatok istállónak használták a templomot, s a régi miseruhákkal lovakat csutakoltak. Ezek tönkrementek. Az egyiknek arany szálait a pesti „Szentlélek nővérek” újra feldolgozták. A szentély mennyezeti boltívét a négy evangélista képei díszítik. Elválasztó boltívét tokaji rajztanárok és festők (Holubek Jenő, Liszek) a helyi hívek jeleneteivel díszítették.
A templomhajó két oldalán két kápolna található. Egyik a Mária-kápolna, ahol a Lourdes-i szűz, Bernadett jelenetét láthatjuk. Két oldalán a tokaji művésztelep két neves festője, Xantus Gyula (máriapócsi búcsújárás-jelenet) és Tamás Ervin (Lourdesi búcsújárás) pannoi díszitik a falakat. Másik oldalon a Szent József-kápolna. Itt a Szent Családhoz tartozó szentek ábrázolásai és XXIII. János Pál pápa képe van megfestve, Huszár István rakamazi művész alkotásai.1.
