A tokaji görög katolikus templom (egyház) története

 (Hodinka Antal kutatásai alapján)

A tokaji görög katolikus templom és egyházközség sorsa 1710 óta követhető.  Kezdetei ismeretlenek. Van viszont egy okirat 1697-ből, aminek alapján régebbi eseményekre, a közösség múltjára következtethetünk.

Az okirat nemzetes Szűcs Demeter tokaji polgár örökhagyásának dokumentuma. Ennek előzménye, hogy a  „szoboszlói veszedelem” során jelentős kincset rejtett el. A veszedelem elmúltával megtalálta kincseit, s Istennek hálát adva jelentős felajánlást tett. Eszerint halála esetén a tokaji római katolica ecclesiára 100 forintot hagyott, a tokaji orosz ruthenus egyháznak pedig 30 magyar forintot.  Demianos András tokaji római katolikus plébános megtámadta a hagyaték végrehajtását, arra hivatkozva, hogy az örökhagyó a felajánlását utólag megváltoztatta. S ezért a görög katolikus (pontosabban ruthenus) egyházra hagyott 30 forintra is igényt támasztott.  Ennek nyomán vizsgálat indult és jegyzőkönyv született. Amennyire követni lehet, feljelentés Zemplén megye hatóságára érkezett, s a vizsgálatot Károly János tokaji szolgabíró vizsgálta. Az ügy egyházi hatóságok elé került, majd országos szinten folytatódott.

Az országbíró 1698. január 28-án az eset újbóli kivizsgálását rendelte el. A vizsgálatot Polány Mátyás királyi ember és Mossony Péter leleszi káptalani küldött végezte. (Az okiratot Hodinka Antal a leleszi káptalani levéltárban találta meg.) Tanúként kihallgatták Lipniczky János balsai és Sztaurovszky Ferenc  vencsellői görög katolikus lelkészeket, valamint Károly Jánost, aki ekkor már Zemplén vármegyei táblabíró volt. Ő ismertette a tényállást Az „orosz” papok, Lipniczky és Sztaurovszky elismerte: velük íratta Szűcs Demeter az újabb végrendeletét.

A történet szerint Szűcs Demeter életének következő éveiben nem adta át a ruthenus egyháznak szánt adományt. Utóbb azonban beteg lett, s magát okolta: ez Isten büntetése, mert nem tartotta meg ígéretét. Ezért hívatta Corendonics Miklós tokaji parókust és Sztaurovszky vencsellői parókust. Alázattal, térden csúszva ment a tokaji czrkomba (templomba).  Az oltárnál a parókusok előtt ismételte meg testamentumát, s azt Corendonics azonnal írásba foglalta. A pap a végrendeletet orosz nyelven, de magyar (latin) betűkkel írta. Ezt követően Szűcs Demeter még az oltárnál aláírta.

Az okmányt Károly János tokaji szolgabíró őrizte még sokáig. Lipniczky balsai parókus volt az, aki a testamentumot latin nyelvre lefordította. Damianos ezt támadta meg. (A történet folytatását alig ismerjük.  A vizsgálat alkalmával az „orosz” papok bemutatták az eredeti végrendeletet, ami azonban utóbb eltűnt, s a 30 forint adománynak sem ismert a sorsa.) Mindez számunkra azért érdekes, mert a tokaji „ruthénus” egyházközség és hívei régmúltját ismerhetjük meg az esetből.

Amit a történetből kiemelünk, az előbbiekből következő összefüggések halmaza. Ezért ismétlésnek tűnhet. A vizsgálatból következik, hogy már régóta létezett a tokaji „ruthénus” egyház, már a munkácsi egyházmegye uniója előtt is megvolt. (Az unió akkor született, mikor a keleti görög szertartású Munkácsi püspökség elismerte a római pápa egyházfőségét.) A tokaji egyház ezt megelőző időkben, már a schisma korában megvolt.  A szertartás (ritus) jellegét pedig a helyszínen Hodinka által megtalált régi egyházi könyvekből lehet megismerni. Az egyház parókusai által írt legrégebbi szertartáskönyvek görög betűkkel minden lap alján folyamatosan írt, s jegyzőkönyv formátumot követő feljegyzések voltak. A lap legalján pedig utólagosan beírt nevek és feljegyzések voltak. Ennek alapján görög szertartású egyházról beszélhetünk. Bizonyos az is, hogy mint 1698 Corendonics, előtte talán más, és külön lelkészük volt. (Vagyis nem tartoztak más község egyházához.) Az unió után Tokaj város birtokosai, vagyis a magyar kamara és a Rákócziak, mint hatóságok hallgatólagosan eltűrték a rendezetlen állapotokat.  Ennek magyarázata az, hogy az egyházi közösséget nem az említett a földesurak telepítették ide és a czerkomot sem az ő kegyuraságuk érvényesítésével, hanem csakis a hívők áldozatkészsége révén építették. Nyilvánvalóan a később említett kis fatemplom lehetett.

Jó lenne mindezt a hívők egyházi anyakönyvekben bevezetett adataival igazolni. Ilyenek azonban abból az időből nincsenek. Bányai András tokaji parókus, zempléni alesperes 1808-ból származó feljegyzése írja, hogy Tokajban a görög katolikus egyháznál az anyakönyvek 1732-ben sem léteztek. Azok vezetése ezt követően, de még 1752 előtt kezdődött. A görög szertartáskönyvekben feljegyzett hívők rác (szerb) neveket viseltek.

A történtek alapján kijelenthetjük: volt templom, amit czkomnak neveztek. Ez pedig a hívők szláv eredetére utal. A papok oroszok lehettek, mint Corendonics Miklós 1698-ban. Eszerint a munkácsi püspök irányítása alá tartoztak.

A görögkatólikus egyház középkori előzményei Tokajban

Szintén szórt adatokból és a köztörténet ismert eseményeiből írható le a legrégebbi tokaji görög katolikusok, vagyis a rácok ide kerülése. Szerencsére előkerült ennek is egy 16. századi dokumentuma.

Meg nem nevezett időben történt, hogy Tokaj és Debrecen között megöltek két kassai német kereskedőt. A szabad királyi város hatósága a Prágai várban, a politikától elfordulva élő Rudolf királyunk bizalmából Magyarország királyi helytartójaként működő Ernő főherceghez fordultak panasszal. Ezt onnan tudjuk, hogy fennmaradt Ernő főherceg 1585. aug.17-én parancsa, mely a tokaji várkapitányának szólt:  vizsgálja ki az esetet.  Roussel, Claudius kapitány megparancsolta néhány német katonájának: fogják el a tetteseket.  A katonák nemsokára a helyszínre érkeztek, de elkéstek. A két tettest már elfogták a tokaji „Ratzoni” (rác, mai szóval szerb) Yspan, vagyis a tokaji tiszttartó szolgái/hajdúi), s Tokajba vitték.

A várkapitány és a „Racz Yspan” között az illetékességről vita keletkezett, s ezt Roussel kapitány 1585. okt.11-én felterjesztette Ernő főhercegnek. Tőle várta a döntést. A főherceg a nádorral, Thurzó Györggyel egyeztetett, majd elfogadva annak véleményét, 1585. okt. 15-én türelemre intette a várkapitányt.  Ez a visszafogott magatartás mutatja, kényes helyzettel állottak szemben. Úgy látszik, a „Racz Yspannak” (a rácok tiszttartójának) főhatóságok előtt is elfogadott, a szokásosnál nagyobb jogai voltak. Ez pedig azt igazolja, hogy Tokajban (és környékén) rác lakosságú, körülírt jogállapotú közösségek éltek. Hozzá tehetjük: görög szertartású egyházi szervezetük lehetett, mint a már említett szertartáskönyveik bizonyítják.

A köztörténetből ismerjük, hogy Zsigmond királyunk a déli határaink (Duna, Száva) mentén végvári vonal kiépítésére törekedett. A tatai tanácskozásokon megegyezett Lazarevits István szerb fejedelemmel, aki a hódító törökök terjeszkedését nem volt képes megállítani. Ezért megmaradt várait, Szendrőt és Galambócot átadni ígérte királyunknak. Zsigmond pedig az ország bárói közzé emelte őt, s várbirtokok sorával adományozta meg. Ezek többek között Munkács, Tállya, Tokaj és Debrecen, uradalmaikkal együtt. Lazarevits (1422-1429) utóda Brankovits György despota volt. Uralma a várnai csatát követő zűrzavaros időszakban ért véget, birtokait a cseh Giskra katonái szállták meg, majd 1445-ben Hunyadi János szerezte meg zálog összeg ellenében. Erről a korról csak annyit tudunk, hogy Brankovits tiszttartója a Bodrog megyei Geszti László várnagy volt, aki csak neki tartozott számadással. Dokumentumok híján mindössze sejtették a történészek, hogy akkor rác népesség betelepítésére is sor kerülhetett. Brankovits lehetett, aki ispánjukat jogokkal ruházta fel, s talán a népesség is kapott hospes (telepes)- jogokat. Ezekre vonatkozó adataink nincsenek, mindössze Ernő főherceg és Thurzó nádor döntéséből következnek. Megmaradt Corvin János herceg egy oklevele, mely szerint Lazarovits István a munkácsi (Csernek-hegyi) bazilita kolostornak adományt tett. Eszerint a rácok és a munkácsi püspökség elöljárói között korán kialakult a kapcsolat.

A rendelkezésre álló kevés dokumentum szerint a tokaji görög szertartású egyház első hívei a rácok voltak.  Kialakulása a 15. század első felére tehető. Papjaik munkácsi orosz parókusok voltak. Azt, hogy a templomukat nem kamarai, de nem is birtokosok kegyurasága alatt építették, kellően megmagyarázza az egyház korai keletkezése.  A templom helyzete is beszédes: nem a település központjában áll, hanem periférikus elhelyezkedésű.  A kezdeti időkben a hívek adományából épített kis fatemplomról lehet szó.

A görög katolikus parókia a 18. században

A tokaji parókia a 18. század elején nagyon sok filiával rendelkezett. A Bodrog mentén Keresztúr, Kisfalud és Szegi. Aztán Tarcal. Túl a Tiszán Rakamaz, Nagyfalu és Eszlár, a taktaközben Ladány, Tardos, Csobaj és Báj. A következő évtizedekben sok filiáját elvesztette, 1772-ben például Tarcalt. Keresztúr földesura (Aspremont gr.) viszont 30 új jobbágytelek vásárlásával kötötte össze a pap alkalmazását. (1770).

Ebben az évszázadban Kremniczky György az első ismert parókus. (1710)

1726 körül Blechnarszky Basil. Tokaj nagy égése Hodinka szerint 1729. jún.29-én volt, s a régi fatemplom leégett, s ő építette fel az első kőtemplomot. A kő templom építése 1731-ben kezdődött.  Kb. 10 évig épült. 1749-ig dolgozott. Utóda Dobray Mátyás megemeltette a falakat. 1750-ben nagy árvíz volt, s elöntötte a templomot. Ő emeltette a kőházat. 1763-ig volt. A Pro futura rei memoria  (régi jegyzőkönyvek) feljegyzéseket ő kezdte.

Ezután több, rövid ídeig működő lelkész következett: Baluttyánszky Péter, Kőszegi György, , Újhelyi György, Gregorovics András. Zsuhrovics András,

Gregorovics foglalta össze a régi lelkészek és történések sorát. Pro futura  rei memoria- Emlékeztető a jövőnek… főként az ő műve.

A parókia története 1725 után:

A tokaji nagy tűzvész 1729. jún. 23-án volt   

Porig égett a gk. templom és a paplak.  Leégett az egész város. A szepesi kamara a pozsonyinak 1729. júl. 12-én jelentette (Hodinka közli):

„Potiorem omnio oppidi illius regio fiscalis partem  conflagrasse inegabile est. Praeter quam  enim quod  ecclesia parochialis  cum turri  horo regio et campanis altaribus item quique et compluribus  ecclesiae ornamentis incinerata sic curia ipsa dominalis caesario regia  cum requisitis omnibus vindenialibus  út sunt torcularia tria maiora , cadi 24 maiores parata item pro futura vindenia  circiter  400 vasa  donga praeterea  et fundi  cum circulis  ex quibus 600 circiter ac huc vasa confici debuissent , domus ad haec provisorialis  ante 2 abhinc annus domus vero  nautarum  anno poximo praeterito.  Ex ordinatione exc.  camerae aul. ex edificate diversorum denique caesareo regium cum suis comoediatibus ante sex circiter annos ex fundamento erectum conflagravere….”

Miután az ungvári unió kimondta, a kamara a rk. és a gk. templomok építését egyformán segíti ezután- 1730-ban és 1741-ben is a kamarához fordult segélyért. Új és kedvező helyzet volt, amikor a hívek adományain kívül a kamarára, mint kegyuraságra is számíthattak. Kérdés volt, segít-e? A sóhivatali tisztek jóindulatúan kezelték, tanácsokkal támogatták kéréseiket. A sókikötő körül sótiszti lakás, sóraktárak és a tutajok érkező anyagának tetővel rendelkező rakterülete volt. A közelben a magyar kamarához tartozó vámház volt. Ez akkoriban „németvárosnak” hívták, mert idegen hivatalnokok –esetenként beosztottak éltek itt. Rajtuk múlott, adnak-e fa építőanyagokat (gerenda, deszka, zsindely) és téglát. A templomépítést támogatta Grueber Károly Ferenc felsőmagyarországi helyettes sókamarai felügyelő.(Előző évben a kapucinus atyáknak segítettek templomépítésben.) Segítségükkel az elhamvadt templom helyén kőből felépült- a hívek lelkes támogatásával- az új kőtemplom.

1740 decemberében Tokaj várost nagy erejű hózivatar (rigidus ventus) pusztította. A vihart árvíz követte. A templom egykori Bodrog-ág medre helyén épült, ezért az árvíz (mely innen szokta elönteni a várost) nagy kárt tett. Ismét kamarai segítséget kértek. A kamara ígért, s a sóhivatal tutaj-fáiból  50 gerendát (flosz-tramen) kiutalt. 1750-ben a nagy árvíz okozott károkat, amit a hívek kijavítottak. Az 1770. évi tetőjavítást újra zsindellyel segítette a kamara. 1779. október 7-én újra tűz pusztította el a templomot.(Ugyanakkor a piarista és a kapucinus kolostor is károkat szenvedett. Nekik is kellett támogatást adni.) Közben a kamarai uradalmi építész szerint inkább új templomépület emelésére volt szükség. Ekkor- a trónváltozás miatt-és a kamarai adminisztáció egyéb ügyei miatt késett a segítség. (Ekkor döntöttek úgy, hogy a gk. papnak 1 egész, a tanítónak fél telek szántóföld jár.)

A görögkeleti nem unitus kereskedők temploma

A tokaji görög szertartású nem egyesült hívők az 1780-as években maguknak külön templomot építettek. Ők akkor települtek Tokajba, miután Debrecen szabad királyi város lett (1693). Mint ilyen, távozásra kényszerítették az idegen kereskedőket. Néhányan Tokajba, a többség Szatmárra költözött. Onnan Rákóczi döntésére 1707-ben telepedtek át Tokajba. Mindaddig, amíg nem készült el saját templomuk, a görög katolikusok temploméba jártak, az unitusok egyházi szolgáltatásait vették igénybe.

A Graecorum questorum compagnia Tokaiensis  (a kereskedők tokaji társasága) 1725-ben s szepesi kamarához fordult támogatásért, s kérte a királyi felség a magyar kancellária útján részesítse őket kiváltságlevélben, s erősítse meg  a kereskedőtársaságot a Debrecenben már egyszer megkapott kiváltságokban. I. Lipót császár és király 1667. júl.1-én eleiket privilégiumokkal ajándékozta meg. A régi kiváltságok 60 évig folyamatosan fennállottak, amit a szepesi kamara bizonyítottnak ismerhet el. Ennek alapján kérték, hogy magyar állampolgárnak ismerjék el őket.

Lipót királyhoz 1667 előtt írtak 12 pontból álló petíciót, s abban kérték jogaik biztosítását. Ismertették az általuk folytatott kereskedés módját és rendjét, s kérték biztosítani Magyarországon tartózkodásuk biztonságosabbá tételét. Lipót király ugyan ekkor megerősítette: szabad legyen a nevezett- Felső-Magyarországon tartózkodó- görögöknek a magyar kamara (kincstár) birtokaihoz tartozó városokban: Szatmáron és Szatmárnémetiben, Kállón és más helyeken- a helyi terhek vállalása mellett-  letelepedni. (Tokaj is kamarai város volt.) I. Lipót király megengedte nekik, hogy külön papot tarthassanak, aki azonban csakis unitus lehet, és a munkácsi görög katolikus püspökséghez kell tartoznia.  I. Lipót 1690. május 19-én megerősítette:  A Debrecenben lakó görög szertartású, a római kath. egyházzal egyesült kereskedők és kalmárok akik több tartományból, főleg Macedoniából jönnek és Debrecenben letelepszenek, valamint más, Magyarországon lakó és kereskedő görögök és rácok Debrecenben létező közössége szabad vallásgyakorlatot folytathasson. Lipót király megengedte nekik templom és iskola létesítését és a vallásuk szabad gyakorlását.

A szepesi kamara az általa megvizsgált és ellenjegyzett pontokat, s felterjesztette a tokaji kereskedő-társulat folyamodványát a magyar (Pozsony) és a bécsi kamarához. Igazolta, hogy nevezettek szabadon és folyamatosan betartották a király által 1667 és 1690-ben megerősített jogosítványaikat. Kassán, 1725. júl.10-én kelt véleményükben megfogalmazták: hogy rutén pap engedélyezhető, de unitusnak kell lennie. E javaslat ellenére az eredetileg szatmári és debreceni görögöknek adott kiváltságokat mégsem kapta meg. A görögök úgy vélték, a késedelem az unitus szertartás és a munkácsi egyesült püspök joghatósága alá tartozás miatt történt. Hiába kérték újra 1747. jan. 3-án, a késedelem oka más volt. A kamara nem volt biztos a nevezett feltételek betartásában. Bizalmatlanságát fokozta a munkácsi püspök ugyanaz év ápr. 3-i válasza. A gyanút az keltette, hogy a tokaji görögök külön papot és külön kápolnát akarnak fenntartani, miközben Tokajban az unitusoknak tágas kőtemplomuk és a munkácsi püspök rájuk tekintettel megengedi, hogy az istentisztelet váltakozva szláv és görög nyelven történjen. A kiváltság megadása ezután is késett. Ezért a tokaji görögök a magyar udvari kancelláriától 1751-ben kérték, hogy nem unitus templomot építhessenek.

A tokaji görögök a szepesi kamara védelméért évi 200 forintot tartozott fizetni. A bajt az okozta, hogy a tokajiak tulajdonképpen a debrecenieknek szóló kiváltságokat akarták maguknak megszerezni. Ezt a szepesi kamara azért tűrte el, hogy az évi 200 forintot megtarthassa. Ezt a visszaélést Kéghly Lipót kamarai tanácsos 1771-ben jelezte a pozsonyi magyar kamarának.A pozsonyi kamara 1771. május 22-én számon kérte a szepesi kamarától, miért engedte meg a tokaji görög társasághoz tartozó schismatikus és török alattvaló görögöknek az I. Lipót –féle kiváltságok használatát.Erre a szepesi kamara felszólitotta Pécsi Imrét, a tokaji provisort nyilatkozattételre, mire ő állította: ő serényen nekilátott, hogy a nem egyesült (schismatikus) görögök, akik török állampolgárok, miért élnek Lipót király kiváltságaival, hollott nem jogosultak. Arra jutott, hogy a visszaélésre még Debreceni tartózkodásuk idején került sor, s tovább éltek vele Tokajba költözésük után. A szepesi kamara azt állította, hogy a nevezettek bűne még a Rákóczi-féle harcok idején keletkezett, s hozzájárult, hogy a Kégly előtti uradalmi tisztviselők nem figyeltek a vakmerő cselekedetre. Senki nem világosította fel őket, hogy a görögök schismatikusok és török alattvalók. A szepesi kamara illetékesei pedig rögtön intézkedtek, s jelentették, mihelyt –Kégly felterjesztéséről- értesültek róla. Vagyis a visszaélésnek  egy illetékes sem volt felelőse.

(Hodinka Antal 1864. jan. 13-án született Ladomérban, a Kárpátalján. Idegen nyelveket ismerő, tényeket tisztelő történész lett. Thallóczi Lajos neves történész volt kutató társa. Fontos forráskutatást és múltfeltárást végzett. Nevezetes művei:

A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz. Bp.1889.

A szerb történet forrásai és első kora. Bp. 1991.

A horvát véghelyek oklevéltára. 14890-1527. Bp. 1903.

Codex Diplomaticus… Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Szerk. Thallóczy Lajos. Hodinka Antal. In: Mon. Hung Hist. I. 31. Bp.1903.

A munkácsi görög kat.  püspökség tört. Bp. 1909.

A munkácsi gör. szert. püsp. oklevéltára.  I. köt. Ungvár, 1911.

Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp. 1916.

A tokaji gör. ker. társ. kiválts. ügye. 1725-1772. Bp. 1912.

Adalékok az ungvári vár és tartománya és Ungvár város tört-hez. Bp. 1918.

A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk. Bp. 1923.

1937. R. F. fejedelem és a „gens fidelissima”. Pécs, 1937.

A Koriatovics Tódor –féle munkácsi alapítólevél tört. Róma, 1955.

Megh. 1946. júl. 15. Bp.

• Holub József: Hodinka A. Századok, 1945-46
• Perényi József: Emlékezés H.A-ra. Századok, 1965.