A Rákócziak és a Hétszőlő

(Birtoklástörténet, vázlat)

Tokaj várát és a váruradalmat I. Rákóczi György szerezte meg a Habsburgok ellen 1644-ben indított sikeres hadjáratának végén. A linzi béke (1645) szerint III. (Habsburg) Ferdinánd magyar király 350000 magyar forint megfizetését igényelte Rákóczitól, ami kiváltási ára volt az uradalomhoz tartozó olyan birtokoknak, melyeket a Habsburgok előzőleg más birtokosoknak adományoztak.

(Például Tarcal gr. Csáky Istváné volt, s akarata ellenére kellett átadnia. Gr. Drugeth János és neje br. Jakusits Anna 100000 m ft-ot kapott, amiért lemondott tokaji birtokáról. Rajtuk kívül több birtokos volt még érdekelt. Vagyis Rákóczi az uradalmat minden tartozékával, teljességében kapta meg.)

A Rákócziak kis megszakításokkal a szabadságharc végéig (1711) birtokolták. Pontosabban: Tokajt már 1710-ben elfoglalták a Habsburgok csapatai, s ettől kezdve ténylegesen megszerezték a birtokokat. A kuruc fegyverletétel után, évekkel később iktatták törvénybe a Rákóczi-birtokok elkobzását (1715).

A Rákóczi-birtoklással kapcsolatos néhány megjegyzés:1A Hétszőlő-birtok részei közül leginkább a Rákóczi-pince érintett, ugyanis Nagy-kúria néven ez volt az egész uradalom központja a Rákóczi-korban is. Vagyis 1645-1715 között Rákóczi-tulajdon, s ez nevének alapja lett napjainkig. (Ugyanígy viselhetné a Királyi, vagy kamarai pince nevet, de a Rákóczi nevét választották a Tokaji Bortermelők Társasága kialakításakor. (Egyébként: ők szállították- gyógyszerként- az aszút az egész ország gyógyszertáraiba. Ma, mikor a természetes gyógyszerek kora újra eljött, ismét be kellene ezt vezetni. 1961-ig benne volt a Nagy gyógyszerkönyvben.)

1. A Rákócziak közül elsőként a nagy birtokszerző, R. Zsigmond tett kisérletet 1598-1600 táján arra, hogy Szerencs, Mád, Zombor megszerzése után Tokajt is megkapja, de hiába kérelmezte ezt Rudolf m. királytól. Nagyobb befolyása révén gr. Thurzó György nádor szerezte meg. („Rákóczi uram nem iszik!”- mondta Thurzó.)
2. Mielőtt a linzi béke (1645) megszületett, saját családi birtok már volt I. Rákóczy György birtokában, de az a felesége külön birtokának számított. (Jogilag ez fontos volt, mert bizonyos esetekben más elbírálás alá tartozott. Az 1670-től induló kuruc mozgalmak idején sok birtokot elkoboztak, de a feleségekét nem.) A feleség, Lorántffy Zsuzsanna örökölte a tokaji (és tarcali) Zeleméry-féle birtokokat, anyja Zeleméry Borbála volt. A tokaji Zeleméry-kúriához nem tartozott a mai Hétszőlő-birtok egyik része sem.
3. Egy dokumentum szerint I. Rákóczy Györgynek saját birtoka először akkor lett Tokajban, mikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egy házat és öt szőlőt adományozott itt neki. Ezek között volt a Hétszőlő-birtok egyike, a Nagyszőlő is. Ez esetben valószínűleg arról van szó, hogy Bethlen, miután II. Ferdinándtól (sikeres hadjáratai végén) a nikolsburgi békében (1622) megkapta a tokaji uradalmat (pontosabban Kassát és a hét felvidéki vármegyét, s ezen belül régi kérése szerint Tokajt is, külön megnevezve), nem vette el legfőbb híve I. Rákóczy György (és felesége, Lorántffy zs.) birtokait, hanem megerősítette őt azok birtoklásában. Itt tehát a Zeleméry-házról és a hozzá tartozó szőlőkről van szó, azonban valamilyen okból egy másik helyett a Nagyszőlőt is ide sorolták. (Ez egy rendkívüli helyzet, véletlen csere.) Ez a dokumentum kis kitérő a történetben.

4. Az állami objektumok (sóház) a Rákóczi birtoklás alatt is a Királyi Kamara tulajdonát képezték. Kivétel: a Rákóczi-szabadságharc (1703-0711), amikor a fejedelem az addigi Habsburg királyi haszonbevételeket is a kuruc állam kezelésébe vette. A sóhívatal kikötője, rakodója, raktárépületei, valamint a sószállító hajók (szálák, száják) ez időben a kuruc állam tulajdonát képezték. Ilyen értelemben „Rákóczié” voltak. Rákóczi államát (s a leírt helyzetet) azonban a Habsburgok nem tekintették törvényesnek.
   A mai sóház-épületek tervei 1750-ben készültek el, akkor még nem állottak.(MNL Magyar Kamarai iratok, Terv- és Térképtár.) Ezért helytelen a Rákóczi-Dessewffy kastély felsorolása a tokaji műemléki jegyzékben, amely 1951 óta ezt tartalmazza. A Dessewffy-birtok pedig csak a hegyen volt.

5. A várhoz tartozó uradalmi (majorsági) szőlők közzé nem tartoztak a mai Hétszőlő-birtok területei, a tokaji vár 1410-1412. évi első építkezései, vagyis 1410 óta. Akkor ugyanis Garai-birtokok lettek, s a váruradalom birtokai pedig a Kócsag, Nyilas, Német, Lisztes, Józan, Óvár, Palota, Nyulas, Remete voltak a további évszázadokban.
   A vár lerombolása után a magyar (szepesi) kamara (királyi) uradalom, pontosabban a Diósgyőr-Tarcal-tokaji Uradalom igazgatása alá tartoztak a volt majorsági szőlők.

6. Mint a Hétszőlő (2002) c. kiadványban le van írva, Brandenburgi Katalin korában per kezdődött az Ungvári (szatmári) Jezsuita Kollégium és a Garai-utódok között a Hétszőlő (annak szoros értelemben vett központi területe!- nem a Nagyszőlő stb.) birtoklásáért, mely többször megújult. A szepesi kamara, vagy a Zemplén vármegye joghatósága (judlium) előtt folyt, kb. 150 évig elhúzódott. Mária Terézia végül a jezsuitáknak ítélte. A Jezsuita Rendet azonban a királyné szinte ezzel egyidőben (1773-1776) feloszlatta, birtokait, épületeit a Vallási és Tanulmányi Alap kapta meg, s végül is a magyar királyi kamara műveltette (Vinea Regia- vagyis királyi szőlő) lett. A Krisch András által átadott dokumentumok ezt a kort idézik fel. (Azokról külön írok összefoglalót.)
7. A Magyar Nemzeti Levéltárból (régebbi neve M. Országos Lt.) Krisch András által kigyűjtött dokumentumok egyike (időben a legrégibb dokumentuma) 1710-ből való. Érdekessége, hogy nemcsak a művelés, de a modern gazdálkodási elvek szerinti berendezkedés megszervezése is már a megszállás első percétől tervbe volt véve.

Tokaj, 2014. ápr. 11.