A bortól a Bibliáig

(Károlyi Gáspár és Tokaj)

Szeptember végén a kassai református gyülekezet Oremus Zoltán lelkész vezetésével Tokajba látogatott. Megismerkedtek a várossal, megmutattam nekik a „Kassaváros” szőlőt, s Károlyi Gáspár egykori szőlőjét is. A tokaji református templomban  Jóczik- Tóth Orsolya lelkész beszélt a tokaji gyülekezetről és a reformáció tokaji kezdeteiről, majd kérésükre a címben megfogalmazott gondolatot, vagyis vidékünknek a reformáció induló szakaszában betöltött szerepét ismertettem.

A nevezett időszakban Kassa városa volt minden szempontból a Felvidék keleti részének, értve ezen a Tisza vidékét is, az egész tájnak a központja. A Partiumban született Károlyi Gáspár lelkészi működése erre a vidékre összpontosult. Itt, a birodalmak határvidékén született meg az ő irányításával a kor legnagyobb szellemi alkotása, a Vizsolyi Biblia.

Károlyi Gáspár 1562-ben veszélyes helyzetbe jutott, mert egy utazás során majdnem a török katonaság hatalmába került. Bemenekült Szatmár várába, ott élte túl a török ostromot. A vár alkapitányával, Dobó Domonkossal (az egri hős öccsével) itt hozta össze a Sors, s ez annyiban meghatározta életét, hogy végig kitartott a Habsburg királyaink táborát képezők mellett. Segítségükkel került a Dobók birtokaihoz tartozó Gönc mezővárosba. Ugyanez talán a wittenbergi egyetemet is jelenti, mert főúriak anyagi támogatása nélkül ez akkoriban nem sikerülhetett. Ott nem sokkal ez előtt alakult meg a magyar diákok csoportja, melynek vezetője lett.

 Aztán még öt év telt el, melyet nehéz dokumentálni. Annyi bizonyos: Svájc városait reformáció helyszíneit kereste fel, mert ekkoriban ott születtek a lutheri nézeteket is tovább finomító eszmék. Kálvin utóda, ahogy itt nevezték, Béza Teodor gondolatai ekkoriban kezdtek gyökeret verni Magyarhonban. Kassa város polgárai, valamint Perényi Gábor, Patak földesura végig kitartottak Luther mellett. Viszont a válságos helyzetben lévő magyarság körében felfokozott útkeresés volt a jellemző. Némethi Ferenc védnöksége alatt, Tarcalon gyűltek össze zsinatra a környék reformátorai, ahol a már említett kétféle irányzat egyensúlya volt jellemző. Kialakult egy kis csoport Thuri Farkas Pál szántói, Kopácsi István pataki volt ferences szerzetes, a latin-magyar szószedetet író Szikszai Fabricius Balázs (az aszú szőlő bor fogalma első lejegyzője), Szegedi Gergely és mások részvételével, akik már a helvét irányzat első fecskéi voltak a Tisza-jobbparti tájakon.

 Két év múlva, az újabb tarcali zsinaton tűnt fel a szilárd nézeteit hangoztató Károlyi, aki kitűnt elhivatottság (vagy eleve elrendeltség) – tudatával: a prédikátorok prófétai szerepvállalását hangoztatta.  Ekkoriban született az eszme: a prédikátorok és az egyszerű emberek számára magyar nyelvű Bibliára van szükség. A fentebb felsoroltak egy része később részt vett a bibliafordításban.   Károlyiban tudat alatt már élhetett a kiválasztottság eszméje: neki kell a nagy művet megalkotni. Ekkor már mindenki Béza követője volt.(Megjegyezzük: a Tiszántúlon és más tájakon is ilyen irányzat kelt életre.) Perényi elküldte birtokáról az útkeresőket, Károlyi viszont Göncön megmaradhatott. Itt szervezte meg 1565-ben azt a papi zsinatot, ahol nézeteik szélesebb körben elterjedtek. Itt fogalmazták meg új hitelveiket és szertartási változtatásaikat. Nagy vita alakult ki köztük és a szentháromság-tagadók között. Ennek az lett a vége, hogy utóbbiak vezetőjét, Egri Lukácsot Schwendi Lázár kassai főkapitány élete fogytáig tartó börtönre ítélte. Ezután, 1568-ban közölték Bézával itteni hívei: az ő tanításait követik.  Károlyi ezután a türelmesebb János Zsigmond fejedelemmel folytatott hitvitát. Erdélyben, a tordai zsinaton 1568-banhatározatot hoztak a négy elfogadott irányzat szabad választhatóságát. Megszületett magyar földön – Európában elsőként- a vallási türelmesség gyakorlata.

A viták időszakában jött létre az Abaúj- Torna- Sáros- megyei református lelkészek szervezete, és a „Kassa-völgyi hitvallás.”  Ez volt a református egyház egyik esperesi kerülete. Károlyinak életcélja lett a bibliafordítás.  Göncről elköltözve már csak a kialakuló egyházkerület vezetését vállalta, annak séniora volt. Ekkoriban kötötte második házasságát. (Az elsőről semmit nem tudunk, csak Katalin lánya emlékeztet rá.)  Herczog József történész szerint (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 190.562.Krónika.) Károlyi jó viszonyban volt a korán elhunyt Ősze Demeter tokaji harmincadossal. Ezután írta Károlyi második házasságáról: „Tokajban vettem volt magamnak feleségül…. ” a megözvegyült Garai Annát.

Garai János és Anna az 1571. évi, az első aszú szőlő bort említő szerződés szereplői. A házassággal több hegyaljai szőlő termésének fele, valamint termőterületek kerültek Károlyi családja birtokába. Akkoriban a legjelentősebb borszállító a Kolozsvári Gergely deák volt, neki tulajdonítják, hogy kialakította a tokaji bor jó hírét. A Kalmárnak is nevezett  Gergely deák a kassai Kovácsok utcájában lakott. Évente egy-két szekérkaraván bort vitt Lengyelországba. Károlyi összeismertette a kereskedőt a Mágóchyakkalt, akik a bibliafordításokat anyagiakkal támogatták. Ő maga is igyekezett  bekapcsolódni a borkereskedelembe. 1583-ban sógorával, Garai Jánossal együtt kérelmezték a tokaji Gyepös dűlőben fekvő szőlőjük exemptálását, vagyis felszabadítását a dézsmafizetés alól.  A szőlő a mai Lencsésoldal elején volt, 1882 előtti dűlőneve fennmaradt. A jelentős borjövedelem lehetővé tette, hogy nem kellett ellátni a gönci papi feladatokat, s így a Biblia fordításának szentelhette idejét.

Kedves olvasók! Most a borkereskedelem bemutatása szándékával történetünk új irányt vesz. Kalmár Gergely deáknak fennmaradt a „regestruma”, vagyis emlékeztető feljegyzése az 1574-től 1982-ig folytatott tevékenysége adatairól. Azért mutatjuk be, mert ez volt a tokaji elterjedésének első nagy korszaka.(A naplót közölte a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1903. évi száma, a 71. lapon.) 1574-ben Kassáról a lengyel királyi székvárosba, Krakkóba öt alkalommal szállított. Előbb 16 hordó és 4 átalag (egy hordó bort 4 átalaggal volt).  Azután 24 hordó és 2 átalag, harmadszor 33 hordó és 2 átalag, később 9 hordó, végül 20 hordó bor volt szekerein.(Egy hordó kb. 3 hl volt mai mértékkel megnevezve. egy átalag 84 icce, egy icce 7-8 deciliter ürtartalmú volt.)

1575-ben két karaván: előbb 22 hordó és 3 átalag gyöngyösi bort, majd 28 hordó bort szállított.  (A hordókat gyöngyösi fa, gönci fa, alföldi fa néven nevezték.)Ugyanebben az évben a Mágóchy birtokokról, Vizsolyból indulva 20 hordóval vitt Krakkóba, majd egy társával 84 hordóval. Ez évben évben Bártfára szállított 20 hordóval, majd 29 hordó bort egy gyöngyösi kereskedőtől átvéve szállított. Végül 14 hordót szállított a Hegyaljáról. A következő évben három karavánnal 55 hordóval vitt. 1577-ben három fordulóval 44 hordót vitt.1578 a lejegyzett utolsó év, ekkor  háromszorra 36 hordó bort vitt. Egy-egy  szekéren 4-4 hordóból állott a szállítmány.  Elől rendszerint egy átalag volt keresztben elhelyezve, ezen ült a kocsis. Krakkóba és vissza  15-20 napig tartott az út. A négy év alatt 17 utat tett meg.  Kalmár Gergelyen kívül Borbély János és Szabó János voltak ez időben legjelentősebb kereskedőink. Ők forgalmazták a Homonnaiak, Bátthoryak, Rákóczyak és Dobó Ferenc  borait. A felsorolt birtokosok jövedelméből jelentős összegek jutottak a Biblia fordítása és kinyomtatása, valamint a protestáns oktatás támogatására.

Károlyi tállyai tartózkodása alatt lelkészi feladatokat látott el. E időben vitába keveredett a királyi kamarával. Két vándordiák Tarcal határában gyümölcsöt lopott, s a csősz az egyiket vasbotjával agyonütötte. Károlyi erre felszólította a tarcali főbírót, büntesse halálos ítélettel a csőszt. A főbíró azonban a tanácsosokra hivatkozva kitért, s ezért Károlyi Tarcal mezőváros kiátkozásával fenyegette meg. Ez a hitélet, papi tevékenység felfüggesztését jelentette. A vita híre eljutott a királyi kamarához. Ernő főherceg, aki bátyja, Rudolf császár és király prágai tartózkodása idején az uralkodót képviselte, nem tartotta helyénvalónak, hogy az egyház átvegye a törvényesség gyakorlását, ezért a magyar kormányszervekkel Károlyi visszakozását igyekezett elérni. Ő pedig belátta, jobb visszvonulnia.

Az 1586-os pestisjárvány után Károlyi Gáspár visszatért Göncre. Lelkészi feladatokat már nem látott el, de ő volt az Abaúj-Torna és Sáros megyére kiterjedő esperesi kerület szuperintendánsa, ami megfelel a püspöknek. (Ekkor kezdődött a református egyházmegyék kialakítása.) Az 1586-os pestisjárvány elragadta tőle feleségét és közös gyermekeiket: fiát és két lányát. a járványt első házasságából származó lánya, Katalin élte túl. Nevelt fiát, az ifjú Eősze Demetert nagybátyja, Garai János követelésére ekkor adta át neki.) A Mágochyak halála pedig azt jelentette, új támogató után kellett néznie. Szerencsére Rákóczy Zsigmond, a szerencsi vár kapitánya, sok birtok ura felvállalta a mecénás szerepét. Ő volt a táj legnagyobb birtokosa és a királyi hatalom támasza.

Családja elvesztése mély lelki válságba sodorta, s ez megerősítette nagy elhatározásában, s már csak a magyar nyelvű Biblia megalkotásában látta egyetlen feladatát. Az „istenes vénember” (a fiatal Szenczi Molnár Albert, későbbi zsoltárszerző, a Hanaui Biblia kiadója nevezte így) éjjel-nappal dolgozott. Kialakította maga körül a Biblia egyes lapjait lefordítók körét, maga pedig „Summa” megjegyzéssel minden témához összefoglalót írt. Ezzel az egységes értelmezés kialakítása volt a célja. Közben Báthory István országbíró támogatásával Galgóc várából elhívták Mantskovith Bálint lengyel nyomdászt, aki sajtóit és betűit is magával hozta. Rákóczy Zsigmond, Vizsoly földesura a településen lévő Mágochy- kúriát ajánlotta fel a nyomda számára. Ő volt ekkoriban a tokaji bor legnagyobb szállítója, s bevételének egy részével támogatta a bibliakiadást. Ez azt is jelentette, hogy védelmére is számíthattak. Erre szükség is volt, mert a nyomda hibát követett el . Akkoriban rendelte el Rudolf király az új, Gergely naptárnak nevezett kalendárium első kinyomtatását, ők viszont még a régi naptári rendet követve nyomtattak kalendáriumot. Ez az újjal szembeni ellenállásnak volt értelmezhető, s Ernő főherceg a nyomda bezárását és Mantskovith bebörtönzését követelte. Ekkor segített az uralkodó legfőbb támogatójának számító Rákóczy Zsigmond: megvédte a vádtól a nyomdászokat. Így kezdhették el a Biblia kinyomtatását. A nagy munka 1588 végétől 1590 elejéig tartott.

Károlyi nagy munkáját befejezve még egyszer saját életét is rendes mederbe próbálta terelni. Harmadszor is megházasodott, elvette egy kassai mesterember lányát, Szőcs Annát. Még megérte, hogy gyermek is született házasságából. Ekkor hirtelen meghalt felesége és ő is. A gyermek Katalin lánya gyámsága alá kerülhetett volna, ez azonban- alighanem férje lutheránus vallása miatt- nem következett be. Hívei új gyám után néztek.

Károlyi Gáspár életének legjelentősebb összefoglalója Szabó András professzor művei alapján megállapíthatjuk: legjelentősebb tevékenysége a bibliafordítás volt, emellett a református vallás nézetrendszerének és sajátosságainak, valamint az egyház szervezetének egyik kialakítója volt. Helye ott van történelmünk legnagyobb alakjainak sorában. A reformáció- jelentős részben a Vizsolyi Bibliának is köszönhetően-  a magyar nyelv megmaradásának és modernizálásának, valamint a magyarság  egységes  nemzeti tudata megerősödésének  segítője, kialakítója volt. Károlyi Gáspár és számtalan más prédikátor nagy teljesítménye a kor magyarságának, s szellemi megújulása részeként érvényesülhetett. Abban, hogy az elmúlt 500 évben a magyarság a pusztulásával fenyegető tényezők és események ellenére, „megfogyva bár, de törve nem” mégis megmaradt, s abban szerepe  van a reformációból merített szellemiségnek. Konkrétan ez úgy érvényesülhetett, hogy Károlyi és társai művét körülbelül százszor újra kiadták, s modernebb és tökéletesített formában napjainkig szolgálja nemzetünket.

Sok évvel ezelőtt Tokajban –az említett Szabó professzor és több más- köztük a magam előadását tartalmazó konferencia volt a református egyház szervezésében. 2008-ban pedig a templomban két hétig ki volt állítva közszemlére a Vizsolyi Biblia eredeti példánya. Tokaj mindig őrizte a reformáció szellemiségét. (Zelenák István)